Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - MŰVÉSZET - Székelyhídi Ágoston: Jelek és tartalmak (Metszet Dohnál Tiborról)
JELEK ÉS TARTALMAK Metszet Dohnál Tiborról I Öt éve ismerem. Megtörtént, hogy hónapokat töltöttünk együtt népes szellemi közösségben, nemzetközi társaságban. Tétlenül elnyújtózni sosem láttam, közönyös hallgatáson sosem kaptam rajta. Figyelt, kérdezett, vitatkozott, javasolt, töprengett, olvasott szüntelenül. Főképp és legtöbbet pedig dolgozott. Jártam néhány tárlatán. Leplezetlen aggályossággal rendezgette a képeket, a cédulákat, kereste a megfelelő fényt, ellenőrizte a vendégkönyv elhelyezését. Mohón, izgatottan várta a hatást. ,,Ez a virágos metszet csupa tisztaság és törékenység. Mintha hangokból állna. De bizony csak kisebb képre futja a pénzünk” — jegyezte meg egy tárlaton a művelődési ház igazgatója, a házigazda. „Mind a kettő a tietek — borzolta meg vidáman szakállát a festő. — Fogadjátok ajándékul. A megértéssel fizettetek.” Megértés? Számomra elsősorban azt jelenti, hogy ma már tudom: ez a zömök, mozgékony, határozott és derűs fiatal férfi mindent alárendelt a megértésnek. Kinőtt a személyességből, fölülemelkedett az öncélúságon. Arról akar beszélni, amit az emberi életben fontosnak tart, és úgy akar beszélni, hogy áthatolhasson az idő és a tér korlátain. Evégett kereste és keresi a befogadás és a kisugárzás minél szélesebb köreit. Csakis ezek magyarázhatják Dohnál pályájának belső mozgásait és külső terebé- lyesedését. Mindössze harmincnégy éves. Egy Cegléd környéki tanyáról indult el; Pécsett és Budapesten főiskolát és egyetemet végzett; állami ösztöndíj, hivatalos és egyéni utazás révén tanult és dolgozott tucatnyi európai városban; tíz önálló és csaknem száz közös tárlaton szerepelt az ország valamennyi részében és Ausztriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Jugoszláviában, Lengyelországban, Líbiában, az NDK-ban, az NSZK-ban, Romániában, a Szovjetunióban. Grafikusként mutatkozott be. Hamarosan festményekkel is jelentkezett. Majd faliszőnyegeket adott ki a keze alól. Újabban az építészeti plasztikával kísérletezik. Széles kör? Elgondolkoztatóan az. De látnunk kell, hogy a pálya külső jelei egységbe rendeződtek végül. Szilárd alapon nyugvó és mind érettebb, teljesebb eszmei és művészi tartalmakat hordoznak és fejeznek ki. 2 Először a hatvanas évek közepén lépett nyilvánosság elé. Fekete-fehér és színes metszeteit, rajzait azóta a folklórból merített motívumokkal borítja. Nem mond ez ellent sem a sokoldalúságnak, sem az általános érvényűségnek, amely magában foglalja a korszerűséget is. Mert Dohnál a folklórt nagyvonalúan értelmezi és alkalmazza. Mindenekelőtt persze alaposan ismeri. Bővülő körben tanulmányozta és vetette össze a közép- és kelet-európai folklór hagyományait; s egy-egy szálon visszanyúlt az őskultúrákhoz is. Kimeríthetetlen forrásnak és jó iskolának bizonyult mindez. Munkái tanúsága szerint Dohnál a folklórban a belső szellemi egységet vette észre. Azt, ami a kifejezendőt és a kifejezőt szervesen és 72
