Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Páskándi Géza: Modernség és hagyomány (V.)

gondolkodásunk tengelyénél volnánk. Mindez a gyakorlat által visszahat az anyagi világra, amelyből „vétetett”. Az embernek minden vonatkozásban a „cserét”, a csere elvét kellett felfedeznie először is ahhoz, hogy az emberi társadalom, az emberi szellem építménye fölmagasodjék és megálljon. Ha nem jöhetett volna rá arra, hogy tudományában „behelyettesíthet”, hogy „feltevésekkel” dolgozhat, s ezeket egyelőre kész tényékként foghatja föl továbbjutása érdekében, ha nem küldött volna ezer ember nevében egyet küldöttként, és még több helyett nem csak néhány százat áldoz föl, ha nem jön rá, hogy a nyelv maga is „megidézi” azt, ami nincs épp jelen (az alkotás, a beszélt szó, egy levél stb. „megidéz”), ha nem eszeli ki, hogy a „jel”, a „jelzés” maga képes közvetíteni, képviselni, „tolmácsolni”, informálni stb. — akkor épp az elvont gondolkodás alapjától fosztódott volna meg. Hiszen mi más az „elvonás”, mint egyben „mellőzés”: mellőzi a bizonyos részeket, hogy az egészt fejezze ki, mellőzi az egészt, s ezt egy résszel képviselteti. A „kivonat” fogalmánál vagyunk, ami viszont a kiválasztó funkciókra apellál, ebben viszont főszerep jut a hasonlításnak, illetve különbségtevésnek. A csere tehát nagyjából egyidejűleg kezdődik a legprimitívebb életben nyelvi, gazdasági, etikai sávon; a harcban, a békében, a vezetésben, a munkában, a családban stb. De hiszen ez nem is csoda. Költőileg téve föl a kérdést: tudatom a tárgy totális valóságával eleve fölcseréli a tárgy képét (ami e totalitásnak csak része). A tudatom tükrözése is csere ilyenképpen: a kő, hogy ne legyen tudatomban a maga totális térfogatiságával-súlyával — behelyettesül saját képével. Az érzékszervek, a tudat könnyítő, kicsinyítő, átszámító, fölcserélő, végeredményben: elviselhetővé-adagoló, szabó funkciói. A bolháról tudjuk, teste hosszának sokszorosát képes ugrani. A tudatról is, az érzékszervekről is tudjuk, sokszoros „felnagyításra” és „kicsinyítésre” képesek: csupán térbeli—időbeli perspektívára és szögre van szüksége: a kis, de kellő perspektíva nagyít, a nagy kicsinyít. De amit a nagy perspektíva kicsinnyé tett — a fantázia belső látása képes óriásra növelni. Az elefánt a valóságban nem fér szemünkbe, de mint kép — igen. A csere fogalmának metafizikai-ontológiai színezeténél vagyunk.

Visszatérve az etikai csereformákra. A keresztyéni „megváltás” gondolatban éppúgy in flagranti van jelen a szinekdokhés jelleg s a csere, mint bárhol másutt. A misztikus- ság tartósan nem födheti el a cserét. Amikor egy embert, egy foglyot úgy mentünk meg, hogy egy másik fogollyal kicseréljük: két szubjektív érték cserélt helyet. Az egyik fogoly számomra volt értékesebb, a másik pedig az ő számára. Egy túsz nem más, mint időben „kitartott”, felfüggesztett, feltételes csere; a túsz egy akciónak a kényszerű patrónusa: kényszerű védnöksége alatt elvonulhatnak a túsz-tartók. A zsarolás szintén csere. Itt is két szubjektív érték cserél helyet: az egyik félnek a pénz, a másiknak — mondjuk — a kompromittáló levelek az értékesebbek. A két kicserélt fogoly csupán látszólag egyforma: az egyik az egyik fél számára többet jelent, mint ugyanaz a fogoly a másiknak és fordítva. Ezért tűnik a csere előnyösnek, mert az idegen foglyot adom a sajátomért. Az érték szubjektív aspektusa. A kisebbet a nagyobbért- mozzanat tehát itt is jelen van. A két kicserélt fogoly értéke — mint minden érték — kereszt-arányú: A kicserélő B foglyot adja a számára értékesebb D fogolyért, B viszont C kicserélőnek értékesebb. Az érték visszahat persze: minél értékesebb A számára D fogoly, annál értékesebb ugyancsak az ő számára B fogoly is, mint olyan cseretárgy — személy —, amely egyetlen lehetőség, hogy D foglyot kicserélje. Viszonyított, aránylagos érték: a birtokomban levő érték értéke annál inkább nő, minél inkább értékes azaz érték, amelyet általa megválthatok. így a kései pénz „vásárlóerejének”, értékének elvét már a legprimitívebb ősi fogolycserékben lemérhették — megfogalmazás nélkül, hisz a pénz is annál értékesebb, minél több és jobb mindent vásárolhatunk rajta. Sőt: az értéknövekedést szintén: ha teszem azt a fogoly apja közben

52