Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Bata Imre: Népben, nemzetben gondolkodni (Veres Péter közírása a hatvanas években)

— írja tanulmánygyűjteménye fölé büszke címnek. S a kötetben sok történeti vonatkozású írást találunk. Még pontosabb a címe az 1971-ben kiadott gyűjteménynek: Történelmi jelenlét. Vagyis a megértett jelen már történelem.

Ismét az 1962-es Olvasónaplóból kell kiindulnunk. S ha már hozzányúlunk, jellemezzük is hamarjában ezt a vállalkozást. A kritika Veres Péter olvasónaplóit úgy jellemzi — ilyen anyagot tartalmaz az 1965-ös kiadású Evek során is —, mint a szenvedélyes irodalmi érdeklődés dokumentálását. Elámul a kritikus Veres Péter olvasókedve láttán, s még esztétikai gondolkozási rendszert is keres ott, ahol az irodalom csak ürügy. Veres Péter olvasói jegyzeteit nem ragadhatjuk ki gondolkodása egységéből. Maga mondja, hogy ilyen nemű írásainak semmi köze az irodalomkritikához. A specifikus irodalmisághoz meg különösen semmi! Távol áll Veres Péter magatartása az irodalmi emberétől. Az irodalmi alkotás csak akkor érdekes neki, ha életdokumentáció. Irodalmi tanulmányai reflexiók, s nem az irodalom margójára valók; saját gondolkodásának marginális jegyzetei. Ha rendszer van bennük, az saját, nem irodalmi gondolkodás értelmében vett rendszer. Ha irodalmat olvas, akkor is az életet ügyeli. Az olvasónapló irodalmi reflexiói nem ,,egy ízlésforma önarcképé”-t formázzák, hanem szociológiai, társadalomlélektani és történeti vizsgálódásokhoz gyűjtött adatok. Akik irodalmi érdekkel olvasták Veres Péter olvasónaplóit, fölösleges esztétikai, kritikai föltételezésekbe kényszeredtek. Veres Péternek igen egyszerű az esztétikai mértéke. Az az irodalom a jó és érdemes, amelyben „lélekigazságokat” találhat; a többi — luxus. Bennünket tehát nem irodalmi szempontból foglalkoztat az olvasónapló meg a naplójegyzet, s már csak azért sem, mert a bennük található tanulmányok zöme nem is irodalmi tárgyú szöveg.

Mint Az emocionalizmusról szóló sem, amelyre hangsúllyal kell rámutatnunk. Maga Veres Péter is fontosnak ítéli e tanulmányát. Mit ért a fogalmon? „Értem azt a mindennapi, és úgy látszik, a civilizatorikus haladással egyre fokozódó, sőt gyorsuló élményéhséget, ami a »modern« embert már, úgy látszik, egészen elkapja. Annyira, hogy már

— különösen a tétlen ember, de szabad idejében minden ember — minden napon vagy ennek minden órájában s végül majd minden percében »újat« akar, ha nem is megélni vagy próbálni, de legalább látni, »élvezni«, s közben a szelleme — lelke és értelme — mind-mind üresebb lesz, mert belülről nem »termel« hozzá semmit, nem gondolkozik, hanem mindent készen, »megoldva« esetleg szecskázva kap.” Az emocio- nalizmus az idő szokatlan felgyorsulása, a modern társadalom információbősége, élményvilágának áradása. Az egyes ember nem tud vele mit kezdeni, földolgozni képtelen, lelki-szellemi emésztése megromlik tőle.

Világjelenségről van szó, Nyugatról érkezik hozzánk ez a tempó, ami természetes, mert civilizációs eredetű jelenségről van szó. Hatása pedig az egész társadalomra kiterjed, de inkább a nagyvárosi ember érzi. Az emocionalizmus legfontosabb szimp- tómái; A művelődés — a műveltség — antinómiái, a könnyen felejtés, a nevelés anomáliái, a nők életviteli problémái, a művészeti emocionalizmus és a kulturális ellátás zavarai. S mindez nem a részre, hanem az egész társadalomra vonatkozik. Előbb is képes volt a részről az egészre következtetni, de mindig a szegénység — a földmunkás parasztság — érdeke vezette. Most — a szocialista konszolidáció idején — az egész társadalom gondja foglalkoztatja. Az emocionalizmus leküzdése a népnek, nemzetnek érdeke, s még a paraszti réteget érinti a legkevésbé. Csakhogy épp a parasztság fogyatkozik. Magától értetődőnek tartja a falusiak városba vándorlását, de a város ez új lakóit különösen érinti az emocionalista hullám.

Védekezni csak tudatossággal lehet, azaz szociológiai kultúrával. Két fogalommal utal a szociológiára. Az egyik fogalma a régi eszmét fedi. A kollektivizmuson az ember eredendő társadalmiságát érti, azt a sorrendi elvet, hogy az ember önfenntartása társas

46