Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Bata Imre: Népben, nemzetben gondolkodni (Veres Péter közírása a hatvanas években)
ban megőrizték, mint az uralkodót szolgáló történetírás. A Bibliát olvassa szívesen il/en érdekkel. Sajátos szövegkritika ez. Kísérletet tesz a realitás és a kitalálás szétválasztására. S ha a Bibliát nem is lehet elfogadni hiteles történetírásnak, irodalomnak hiteles. Azokat a fordulatokat, élettényeket keresi a biliai szövegekben, amiknek realitása evidens, és azokat az összefüggéseket, melyeknek epikai ereje van. A történelem ugyanis nemcsak a tényigazságok halmaza; „lelki realitások" kötik össze, integrálják életté az egyszer-volt fönnmaradt tényeit. Analógia, tény és lélekigazság a módszer bonyolultságára is utal, arra, hogy Veres Péter történetfilozófiája nem általános szentenciák sorolása, hanem a történeti gondolkodás módjának konkretizálása. Jól tudja, hogy minden őstörténet — káosz. Rendbe tenni, összefüggő történetté írni nem lehet. Fordítva kell csinálni. Minden összefüggő szöveget, forrást a valódi tények és lelki realitások szempontjából kell megvizsgálni. Elgondolását a magyar őstörténet és középkori história forrásanyagának egy részén ki is próbálja. Bölcs és balgatag őseink című történetfilozófiai műve kései munkáinak egyik fényes darabja. „A történész a »tényigazságokat» keresi, én megelégednék a »lélekigazságokkal» is.“ A szentgalleni történetben például talál olyat. A bolond nem menekül el a többi klerikussal, mert nem kapta még meg az esztendőre járó bőrt. Ezt nem lehet kitalálni, ezt a bolond-logikát, ennek így kellett történnie; ahogy az az életkép is evidens, amikor evésre kerül a sor, s a magyarok a lerágott csontokat egymáshoz hajigálják. Mint a részesaratók — teszi hozzá az analógiát Veres Péter. A lélekigazságok és analógiák így ugranak ki az összefüggő szövegből, s jelzik az egyszer volt érzéki mivoltát. Olyan összefüggések is fölbukkannak így a forrásokból, amiknek az érzékin túlmutató információs értéke is figyelemreméltó. A türkök kitérnek Konstantin császár kérése elől, hogy mennének a besenyőkre. Imponál Veres Péternek ez az „opportunista okosság”. S arra is van magyarázata, miért nem vándoroltak tovább őseink hazát keresni. Nem azért, mert nyugat felől lezáródott az út; érthetőbb, ha azért maradtak, mert az éghajlat és a természeti viszonyok megfeleltek, de még kedveztek is az állattenyésztésnek. Analizálja az eredetmondát, s a lányrablás analógiáját is előadja, mert máig fönnmaradt enyhült formán. Kényes kérdés a hun-magyar rokonság. Előbb elhessenti a legendát, mert nincsen semmi pozitív tény. De aztán meggondolja ezt is, s odajut: ha puszta kitalálás is, évezreden át volt eleven hit, lelki realitás, tehát számolnunk kell vele. Negatívumokra valló tényekkel is számol. Szeget üt fejébe az Árpádok alatt történt több megvakítás. Gyakoriságának igazolását felfedezi a fönnmaradt esküdöző mondásban: Vakuljak meg, ha nincs igazam. S azt is hozzáfűzi, hogy a pusztai népeknél a látás képessége nélkülözhetetlen. Akárki szemevilágát elvenni igen kegyetlen büntetés volt, fölért a halállal. Elemében van, amikor a népélet fölelevenítésére tesz kísérletet, vagyis arra bátorodik. III. Béla urakodása alatt békés idők járnak. Hogyanéi az uralkodó alattvalója, hűbérese? E patriarchiális életvitelt a századforduló paraszti életének analógiáiban gondolja el. Az úr távol van, az udvarban időz; a gazdaságot a nagyasszony irányítja, s a nagyja gyerek segít neki benne. Mintha Arany szelleme vezetné Veres Pétert. Mert Arany bánt így a történeti anyaggal — az llosvai Selymes Péterével —, csontváznak ítélte, s a húst, vért és érrendszert a saját korabeli szalontai életből rakta rá; így lökődött vér az erekbe, lélek a zsigerekbe. Veres Péter meggondolása is, mint az Aranyé. Úgy él a paraszt a századfordulón is még, mint élt a középkorban, vagyis a történelem folyása nem érintette, természeti életformája nagyjából ugyanaz maradt. A századforduló paraszti életének képe bőséges analógiát nyújthat a történelmi nemesség életkörének megérzékítéséhez. S ha ebben van is valami zsánerre hajló elgon44