Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - MŰHELY - Köszöntjük az 5O éves KORUNK-at - Tóth Sándor: Egyedülálló teljesítmény (1926-1940)
valamennyire is tartós alkotó műhellyé válhattak volna, mielőtt még egy valamennyire is jelentős közvélemény számon tarthatta volna őket. Mert az akkori mostoha körülmények között a baloldal lapjainak ez volt a tipikus, a törvényszerű sorsa. A baloldali, a harmincas évek kezdetétől kommunista irányítás alatt megjelenő marxista—leninista Korunknak fél emberöltőn át hónapról hónapra jelenvaló folyamatossága rendhagyó jelenség tehát. Olyan rendhagyó jelenség, melynek történelmi a jelentősége. Elválaszthatatlan a Korunk létezésétől az a tény, hogy a felszabadulás történelmi fordulóján a romániai magyar nemzetiség, számarányát meghaladó, jelentős számú marxista—leninista képzettségű forrdalmi intelligenciával rendelkezett: az a forradalmi értelmiség a Korunk munkatársi és olvasói táborából rekrutálódott. De történelmi jelentőségű a Korunk hatása az egész nemzetiségi művelődés alakulására. Az, hogy Romániában a baloldali kultúrának, a marxista eszmeiségnek oly tartós alkotó műhelye lehetett, az, hogy e műhely mint eszmeterjesztő fórum oly tartósan hathatott arra a nemzetiségi közösségre, amelynek része volt —a művelődésben, az egész szellemi életben minőségi változásokat idézett elő. A Korunkkal és a Korunk révén egy nemzetiség kultúrája, társadalmi tudata, szellemi élete struktúrájában változott meg: fontos, új, korszerű elemekkel gazdagodott. E változásnak a legdöntőbb mozzanata az, hogy a marxizmus gondolatvilága, módszere, szelleme a harmincas évek Korunkja révén épült be a nemzetiségi művelődésbe. Annak szerves részévé, aktív alakító elemévé vált. ® A Korunk, címében meghirdetett programjához híven változott a változó idővel: de mindig a kor színvonalán maradt. A tizenöt év egymásból következő, de egymástól mégis eltérő, sajátos jegyű időszakokra tagolódik. Az 1926 februárja óta megjelenő, Dienes László alapította Korunk 1929-re vált marxista eszmeiségű folyóirattá. Gaál Gábor neve is ebben az évben tűnik fel címlapján — a Dienesé mellett. Lényeg és jelenség ez egyidejű változása, igen meggyőző: evidens. Ám csínján az evidenciával! A ,,post hoc ergo propter hoc” — mindig evidencia — mindaddig, míg ki nem derül hamis volta. Ami evidencia, az csak a feltevés erejével bír — míg csak az elemző vizsgálódás ellenőrző munkája nem igazolta. Amikor meg igazolta, akkor már több mint evidencia. Gaál Gábornak fontos a szerepe a Korunk marxistává fejlesztésében. Ebből azonban még nem következik — akármennyi kiragadott adalék látszik is ezt a beállítást valósze- rűsíteni — az az elhamarkodott általánosítás a korai ötvenes évekből, amely a Korunk premarxista évfolyamait (1926—1928) sommásan a polgári dekadencia válságtermékének minősítette, s mint ilyent a Dienes László „nyakába varrta”. E dolgozat az érvek és bizonyítékok tért igénylő felvonultatása helyett a tömör összegezést kísérli meg. Minden esetleges látszat ellenére, nem választja el szakadék, de még cezúra sem, a Korunk 1926—1928-as, premarxista szakaszát az 1929-es (és későbbi) marxista Korunktól, sem az alapító-szerkesztő Dienes Lászlót Gaál Gábortól — akinek majd 1931 nyarán végképp átadja a stafétabotot. Minden esetleges látszat ellenére az 1926— 1928-as „premarxista” Korunk nem a polgári dekadencia válságterméke. Az 1926 őszén Kolozsvárra érkező Gaál Gábor 1927 márciusától számít a Korunk főmunkatársának, 1928 januárjában lép be a Korunk szerkesztőségébe, Dienes és Gaál ettől kezdve együtt szerkesztik a lapot egészen 1931 nyaráig. Lényeges változás közben, hogy 1928 nyarán Dienesnek hirtelen el kellett hagyni az országot: vasgárdista diákok tettlegesen bántalmazták és életveszélyesen megfenyegették. Berlinben telepedett le, és három éven át onnan vett részt a lap szerkesztésében. Persze a szerkesztői munka dandárját, 65
