Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Fogyatékosok között
Oda kell ülni egy-egy nyugtalankodó ágyára, meg kell cirógatni, vagy csókolni őket. Éjfél is elmúlt, mikor rájöttem, hogy mindez nincs ugyan a munkaköri előírásban, de csinálni kell. Szitukát csókoltam meg először és mosolyogva elaludt. — Nem fáradt el ebben a munkában 25 év alatt? — Nem lehet a szeretetben elfáradni. Szeretem az ilyen fogyatékos gyerekeket, mert ezeknek több szeretetre van szükségük, mint az egészségeseknek. Nagyon sok örömöm volt és van közöttük. A kis rosszaság mellett sok szeretet van bennük. — Mi kell ehhez a munkához? — kérdezem a fiatal nővértől. — Szeretet kell hozzá, meg belső lelki töltés. — Mondja el egyik élményét. — Volt egy aranyos esetem. Kivették a mandulámat és az egyik kedvencem megkérdezte, nagyon fáj? Mondtam neki, hogy egy kicsit. Erre ő egész délután sírt. — Egyházi intézetben dolgozik és keresztyén? — Igen! — Ön miért dolgozik itt? — Édesanyám is itt dolgozott. Mint gyerek sokszor bejöttem hozzá. Szeretem ezeket a gyerekeket. Jó itt közöttük lenni anélkül, hogy valami nagy keresztyén lennék. — Milyen élményei vannak? — Sok. Például Jóskával meg tudom tanítani a verseket. — Nem fárasztó a munkájuk? — Több szabadnapra lenne szükség. Nyolc órát dolgozunk, néha többet is. Hét végére idegileg kifárad az ember. — Miért nincs elég gondozó? — kérdezem az intézetvezetőtől. — Sok tényezőtől függ. Itt érzelmi lekötöttség is van. Erre nem mindenki képes. A nővérek kedvenceiket szinte beépítik saját családjukba. — A mi munkánk fizikailag is nehéz. Ki lehet számítani, hogy egy nővér naponta hány kilót emel, meg visz odébb, míg a gondozási munkát végzi. Emellett roppant deprimáló munka. Évszámra látni ugyanazokat a gyerekeket, pelenkázni, etetni őket naponta és a fejlődés alig látható. Egy intézetben nemcsak a gyerekeknek kell otthont találni, hanem a gondozónak is. Ehhez hosszú időre van szükség. Szerintem mindegy, hogy mivel magyarázzuk a nővérek ittlétét. Legjobb, ha nem nevezzük meg, csak a tényeket nézzük. Van például egy hidrokefál gyerekünk. Az anya nem látogatja, mert ,,jaj az idegeim!” — fogja a fejét, ha meglátja. Ezt a gyereket, akit az anya rútnak lát, a nővérek megtanították beszélni. Már tud járni. Megcsókolják, becézik. Miért? — mert kapnak havonta kétezer forintfizetést? Ábránd Az intézetvezető asztalán láttam egy külföldi cég képes tájékoztatóját, amiben eszközöket ajánl a betegmozgatáshoz. Hidraulikus emelőket, amelyek kerekeken gurulnak. A beteget könnyen kiemelik vele az ágyból. Betolhatják vele a fürdőszobába’ Hirdeti a kislakásokban is könnyen kezelhető tolókocsikat. — Ezek az eszközök az ábrándjaink — mondja a vezető. — Minek erről írni? — jut eszembe a kérdés. Talán azért, hogy együtt ábrándozzunk a gondozókkal. Valaki biztosan megtervezi nálunk is a fogyatékos gyerekek gondozásához szükséges eszközöket. * * 54
