Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 5-6. szám - Balázs József: Az ártatlan (Regényrészlet)

— Sa férfiak hol lehetnek? — kérdezte Batár János. — Ki tudhatja azt, a háborúban minden előfordul — válaszolt azonnal Kocsár Dani. Ezután csak őt faggatták. Hogy milyen a hely az ezredes mellett, megkínálják-e ciga­rettával, miről beszélgetnek, milyen kocsi a Buick, s hogy mit terveznek a parancsno­kok, csak nem akarnak tán belekeveredni a harcokba? Batár Jánosnak szinte zúgott a feje, mert megpróbált mindenről pontosan beszámol­ni. Örült.hogy barátai egyszerre ilyen kíváncsiak lettek rá, és ennyi kérdést tesznek fel neki. Erezte: nőtt egy kicsit a szemükben, „azért ő mégiscsak a parancsnokságon van, kiváltságos helyen”. Igaz, ami igaz, mindeddig ő maga sem tudta felmérni, mek­kora szerencséje volt, hogy éppen őt tették oda gépkocsivezetőnek. Megborotválkozott, megmosdott, kimosta kapcáját, majd kiült a napra az udvar vé­gében. Ott, egy alig embermagasságnyi szénaboglyának döntötte a hátát, behunyta a szemét és a nap felé fordult. Közben odajött az udvarra a többi ismerőse is. Kocsár Dani és Dér Józsi mellett ott ácsorgott Kosa Pál tizedes, Jóni András és a barátja, Kuruc István, akit most ismert meg. Aztán egyre többen jöttek, látott ismerős és ismeretlen arcokat. Batár János figyelte őket, bár szívesebben aludt volna egyet a szénaboglya tö­vében. A kíváncsiság azonban felállította. Odament a beszélgetőkhöz. Éppen Kocsár Dani vitte a szót: — Házról házra járnak a tisztek, nem szabad a lakosságtól semmit sem elvenni, nem szabad a lakossággal szemben ellenségesen viselkedni. . . Aki ilyesmit tenne, megbün­tetik. De most, ahogy körülnéztem, nemigen lehetne ezektől semmit sem elvenni. Férfi nincs a faluban, jószágból kettőt ha láttam, s bár bementem majdnem mindegyik házba, egy kis bor vagy egy kis pálinkaféléjük sincs. . . Nincs ezeknek semmijük. Olyan szegények, mint az ujjam. Az udvaron egyre többen gyülekeztek. Az egyik alacsony katona— különleges for­májú, sárgás üvegben — burgonyapálinkát hozott. Kocsár Daninak tátva maradt a szája, amikor ezt észrevette, de sem ő, sem a többiek nem kérdezték meg tőle, honnan szerezte. Amikor Kocsár Dani is megkóstolta, vitat­kozni kezdett a pálinka tulajdonosával. — Ez nem krumpliból, hanem gabonából főzött pálinka. Nem értesz te hozzá, er­refelé csak gabonából főzik. Az alacsony katona nem hagyta magát. Fogta az üveg nyakát, újra ivott belőle, köz­ben kétségbevonta, hogy gabonából egyáltalán lehet-e pálinkát főzni. A többiek, bár ittak belőle, nem foglaltak állást. Volt még a pálinkából, amikor elmentek az alacsony kerítésig — ezt is napraforgó­szárból húzták a ház elé —, és énekelni kezdtek. A kistermetű katona vezette a társa­ságot, kezében tartotta az üres üveget és azzal hadonászott. Néhányan bekapcsolódtak a gajdolásba, néhányan meg hátramentek az udvaron és leültek a szénaboglya tövébe kártyázni. — Ilyen egy békés megszálló sereg— mondta mosolyogva és büszkén Majthényi, ami­kor végigment a falu utcáján az ezredessel és Jánosy Benedek őrnaggyal. — Itt kipihen­jük magunkat, aztán felderítjük a környéket: merre lehetnek partizánok? — Ahogy én megítélem, nem lesz nehéz dolgunk. Ha az ezred így együtt marad, még hallani fognak rólunk ... — tette hozzá Majthényi Áron. Jánosy Benedek nem szólt az őrnagynak, az ezredes pedig az udvarokat figyelte, elégedetten látta a katonák jókedvét. Aztán pedig, hogy ő is mondjon valamit, meg­jegyezte: — Hogy mit hoz a jövő, az nem rajtunk múlik. Lehet, már holnap olyan parancsot kapunk, hogy vonuljunk előre, de az is lehet, hogy vissza kell mennünk. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom