Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 5-6. szám - Balázs József: Az ártatlan (Regényrészlet)

— Sa férfiak hol lehetnek? — kérdezte Batár János.

— Ki tudhatja azt, a háborúban minden előfordul — válaszolt azonnal Kocsár Dani.

Ezután csak őt faggatták. Hogy milyen a hely az ezredes mellett, megkínálják-e cigarettával, miről beszélgetnek, milyen kocsi a Buick, s hogy mit terveznek a parancsnokok, csak nem akarnak tán belekeveredni a harcokba?

Batár Jánosnak szinte zúgott a feje, mert megpróbált mindenről pontosan beszámolni. Örült.hogy barátai egyszerre ilyen kíváncsiak lettek rá, és ennyi kérdést tesznek fel neki. Erezte: nőtt egy kicsit a szemükben, „azért ő mégiscsak a parancsnokságon van, kiváltságos helyen”. Igaz, ami igaz, mindeddig ő maga sem tudta felmérni, mekkora szerencséje volt, hogy éppen őt tették oda gépkocsivezetőnek.

Megborotválkozott, megmosdott, kimosta kapcáját, majd kiült a napra az udvar végében. Ott, egy alig embermagasságnyi szénaboglyának döntötte a hátát, behunyta a szemét és a nap felé fordult. Közben odajött az udvarra a többi ismerőse is. Kocsár Dani és Dér Józsi mellett ott ácsorgott Kosa Pál tizedes, Jóni András és a barátja, Kuruc István, akit most ismert meg. Aztán egyre többen jöttek, látott ismerős és ismeretlen arcokat. Batár János figyelte őket, bár szívesebben aludt volna egyet a szénaboglya tövében. A kíváncsiság azonban felállította. Odament a beszélgetőkhöz. Éppen Kocsár Dani vitte a szót:

— Házról házra járnak a tisztek, nem szabad a lakosságtól semmit sem elvenni, nem szabad a lakossággal szemben ellenségesen viselkedni. . . Aki ilyesmit tenne, megbüntetik. De most, ahogy körülnéztem, nemigen lehetne ezektől semmit sem elvenni. Férfi nincs a faluban, jószágból kettőt ha láttam, s bár bementem majdnem mindegyik házba, egy kis bor vagy egy kis pálinkaféléjük sincs. . . Nincs ezeknek semmijük. Olyan szegények, mint az ujjam.

Az udvaron egyre többen gyülekeztek. Az egyik alacsony katona— különleges formájú, sárgás üvegben — burgonyapálinkát hozott.

Kocsár Daninak tátva maradt a szája, amikor ezt észrevette, de sem ő, sem a többiek nem kérdezték meg tőle, honnan szerezte. Amikor Kocsár Dani is megkóstolta, vitatkozni kezdett a pálinka tulajdonosával.

— Ez nem krumpliból, hanem gabonából főzött pálinka. Nem értesz te hozzá, errefelé csak gabonából főzik.

Az alacsony katona nem hagyta magát. Fogta az üveg nyakát, újra ivott belőle, közben kétségbevonta, hogy gabonából egyáltalán lehet-e pálinkát főzni. A többiek, bár ittak belőle, nem foglaltak állást.

Volt még a pálinkából, amikor elmentek az alacsony kerítésig — ezt is napraforgószárból húzták a ház elé —, és énekelni kezdtek. A kistermetű katona vezette a társaságot, kezében tartotta az üres üveget és azzal hadonászott. Néhányan bekapcsolódtak a gajdolásba, néhányan meg hátramentek az udvaron és leültek a szénaboglya tövébe kártyázni.

— Ilyen egy békés megszálló sereg— mondta mosolyogva és büszkén Majthényi, amikor végigment a falu utcáján az ezredessel és Jánosy Benedek őrnaggyal. — Itt kipihenjük magunkat, aztán felderítjük a környéket: merre lehetnek partizánok?

— Ahogy én megítélem, nem lesz nehéz dolgunk. Ha az ezred így együtt marad, még hallani fognak rólunk ... — tette hozzá Majthényi Áron.

Jánosy Benedek nem szólt az őrnagynak, az ezredes pedig az udvarokat figyelte, elégedetten látta a katonák jókedvét. Aztán pedig, hogy ő is mondjon valamit, megjegyezte:

— Hogy mit hoz a jövő, az nem rajtunk múlik. Lehet, már holnap olyan parancsot kapunk, hogy vonuljunk előre, de az is lehet, hogy vissza kell mennünk.

18