Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 5-6. szám - Gion Nándor: Koplaló (Regényrészlet)

— Anica meg István. . . — nyögte keservesen Faragó Károly. — Úgy látszik, hogy jóban vannak.

— Mi az, hogy jóban vannak? — kérdezte Rézi falfehéren.

— Látták őket a hereföldön hemperegni — mondta Faragó Károly, és majdnem elsírta magát. — Az egész utca tudja már.

Rézi a varrógépbe kapaszkodott, lábával ernyedten nyomkodta a gép pedálját, a tű belefúródott néhányszor a félig kész vászoningbe.

— Mit csináljunk? — kérdezte Faragó Károly.

— Nem tudom — mondta Rézi. — A te feleségedről van szó. Csinálj vele, amit akarsz.

— Mit csináljak vele? — kérdezte Faragó Károly.

— Csinálj vele, amit akarsz — mondta Rézi a varrógép támláját szorongatva. — Menj haza és csinálj, amit akarsz. Menj innen a fenébe.

Faragó Károly meggörnyedve kiment az utcára. Álldogált egy ideig a poros járdán, aztán átvágott az utca másik oldalára és bement Szenei Bálint kocsmájába. Nyáron napközben a kocsma üres volt, a jankófalviak munka után szaladgáltak, vagy a földeken dolgoztak napszámban, és csak este töltötték meg a kocsmát. Most is csak Szenei Bálintés felesége voltak bent. Szenei unalmában biliárdozott a kocsma végében, az asszony a pultra könyökölve várta a vendégeket.

Faragó Károly a pulthoz ment és siralmas arccal azt mondta Szencinének:

— Anica jóban van Rojtos Gallaival.

— Hallottam már — mondta együttérzően Szenciné, és a fejét csóválta. — Éppen a Rojtos Gallaival. ..

— Mit csináljak? — kérdezte Faragó Károly.

— Nem tudom — mondta tanácstalanul Szenciné. — Én sohasem mertem megcsalni a férjemet, pedig régóta kocsmárosok vagyunk és mindenféle ember megfordult már a kocsmában. — Tanácstalanul és sajnálkozva nézett Faragó Károlyra, aztán odakiáltott a férjének: — Bálint, te mit tennél velem, ha megcsalnálak?

Szenei Bálint lustán feléjük fordult, testes, nagybajuszé, fekete ember volt, elgondolkozva megsimogatta a bajuszát.

— A dugóhúzó hegyével megpiszkálnám néhányszor az arcodat — mondta.

— Képes volnál elcsúfítani? — kérdezte felháborodva Szenciné.

— Csak egy kicsit — mondta álmos hangon Szenei Bálint. — De előbb megvernélek vizes kötéllel.

— Megtenné — mondta Szenciné Faragó Károlynak. — Megtenné ez a disznó. Hol van most Anica?

— Az eperfalevelet szedi Rojtos Gallaival. Vagy megint a herében henteregnek.

— Menj haza és áztass be kötelet — javasolta Szenciné.

De Faragó Károly nem volt verekedés természetű ember. Csendesen visszament a kancsal Martinec Gergelyhez, hajtotta neki a disznókat a piacokra, és ha hazajött, nem szólt semmit a feleségének. Rézi sem szólt Gallai Istvánnak, összeszorított fogakkal taposta a varrógép pedálját, és esténként ritkábban énekelt. Anica és Gallai István hordták az eperfaleveleket, amíg a selyemhernyók ismét elaludtak, hogy még falánkabban ébredjenek majd és elkezdjék szőni a selyemszálakat.

Melég, poros nyári napok voltak, a földeken megérett a görögdinnye, a parasztok hatalmas görögdinnyéket hoztak be a faluba, a piactéren zöldelltek a dinnyerakások, és az élelmesebb kereskedők is dinnyét árultak boltjaikban.

Rézi egy reggel elment a tuki dombra Mindzsa mama boltjába görögdinnyét vásárolni. Mindzsa mama rengeteg dinnyét felhalmozott a boltjában, olcsón árulta, az asszonyok Jankófalváról is hozzá jártak vásárolni. Rézi vagy tíz asszonyt talált a boltban, Ani9