Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - Gion Nándor: Koplaló (Regényrészlet)
András rövid pihenőket engedélyezett csupán, azután fújta tovább a Klapka-indulót, sürgette őket, egy hét alatt végezni akart Gallai István házával, de bármennyire igyekeztek is, a falak csak kilenc nap múlva készültek el. A falmester akkor dohogva továbbment deszkáival, tömőivel és bunkóival, a két halász, Bata János és Barzam Gábor kiment a devecseri dombokhoz, vályogot gyúrtak és kupacokban téglát égettek a házuk alapjaihoz, mert ők még selejtes téglát sem akartak vásárolni a Schankoktól, Gallai Antal visszament a Váry-birtokra, Gallai Pál elment trágyát hordani a tuki földekre, Péter pedig megkapta katonai behívóját. Gallai István és Rézi egyedül maradtak a csupasz falaknál, egyengették a földet a falak között, ásóval háromszögletű réseket vágtak az ajtók és ablakok helyén, és ifjabb Johann Schanktól vásároltak hitelre két targonca másodosztályú téglát a gang kirakásához. Egy szép tavaszi estén verklizenére táncoltak a vízimalomban: Pétert búcsúztatták, aki másnap reggel bevonult katonának. Azután Rézi visszaült varrógépe mellé a Hetes Laktanyában, Gallai István meg elment falat verni Bata Jánoshoz és Barzam Gáborhoz. Itt is Gellért András volt a falmester, itt is dühösen fütyölte a Klapka-indulót. Május végén felkerült a tető Gallai István házára. A tetőszerkezetet, gerendákat, horogfákat, léceket, a deszkákat Stefi szerezte be egy lebontott tanyáról. Stefinek kiskocsmája volt a Tukban, mindenféle napszámos és cselédember megfordult benne, Stefi tőlük hallott a lebontott tanyáról, ahonnan olcsón elhozatta a faanyagot; nem csak a tetőszerkezetet, hanem az ajtókat, az ablakszárnyakat és feldarabolva egy kátrányos léckerítést is. Gallai Istvánék mindent kifizettek Stefinek, és nem maradt egy vasuk sem. Rézi rövid időre ismét a varrógépéhez ült és ingeket, alsóneműket varrt a tuki parasztoknak. Júniusban a gyerekeket Batáékra bízták és ők aratni mentek a Járásra, Djordje Belity birtokára. Aratás után egy hétre hazajöttek, Rézi kimosta ruháikat, megfürdette a gyerekeket és megint csak ingeket, alsóneműket varrt. Gallai István addig az épülő ház falaiban a háromszögletű réseket ablak- és ajtónyílássá tágította és Rézi varrópénzéből kifizette a kőművest, aki beállította az ajtó- és ablakrámákat. Egy hét múlva visszamentek a Járásra csépelni. A Belity-tanyán pöfögő gőzgép hajtotta a cséplőgépet. Gallai István a búzakévéket szurkálta a villára, Rézi pedig a pelyvát hordta a cséplőgép alól. Egy szekér búzát, egy vendégoldalas szekér szalmát és egy szekér pelyvát hoztak haza. A búzát mindjárt a Szív melletti vízimalomba vitték, a szalmát kazalba rakták az épülő ház még bekerítetlen udvarában, a pelyvát a kazal tövébe öntötték. Folytatták a házépítést. Széles gödröt ástak, sarat kevertek benne, szalmát nyomkodtak a sárban, a sáros szalmát rövid, egy méter tíz centi hosszú lécekre csavarták, a bebugyolált léceket sorjában a gerendákra hordták: megcsinálták a padlásfödémet, és pelyvás sárral letapasztották a padlást. Aztán sáros szalmából hosszú, vastag hurkákat fontak és a szobában csúcsos banyakemencét csináltak. Az egymásra rakott szalmahurkákat kívül-belül vastagon betapasztották pelyvás sárral. Nyár közepén jártak, ismét pénzre lett volna szükségük, Gallai István jelentkezett a Váry-birtokon napszámba. Rézi egyedül maradt a sár és porszagú házzal, amelynek falai már megszáradtak, leülepedtek, néhol már megrepedeztek. Rézi egyedül keverte a pelyvás sarat, egy rozsdás, rossz vödörben hordta be a házba és vakolta a mennyezetet, a szoba és a konyha falait, türelmesen simítgatta a pelyvás sarat egy vakolókanállal, simítófája azonban nem volt, talán nem is tudta volna használni, úgyhogy a falakat, de főleg a mennyezetet nem sikerült mindenütt egyenletesen simítania. Rézi a kissé dudoros falakkal is elégedett volt, a külső tapasztáshoz azonban nyár végén már kőművest hívtak és a kéményt is felrakatták vele. Szép, őszi napok jöttek, megszárították a friss vakolást. Rézi szeptemberben beme4
