Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 4. szám - SZEMLE - Csató Károly: Fenákel Judit: Dokumentumok U. M.-ról

Summázza: ismeretlen festő volt U. M. a huszadik századból — tehát — amíg élt, felesleges művész. A jelen fölébredt lelkiismerete már csak a múlt­ból reprodukálhatja jellemét, alkotó emberségét, de ebben a reprodukciós folyamatban megmutatja értékrendjét is — törvényszerűen — az őt feles­legessé kényszerítő társadalmi közeg. A dokumentumokat L. G. művészeti író gyűjti össze. Magnetofon-felvételeket, gyorsírásos fel­jegyzést készít: leveleket kutat fel; ez — mint megismerési folyamat a regényben — a valóság feltárásának folyamatává minősül át. Az oknyomo­zás bizonyítékainak tartalmi kapcsolata azt a mondanivalót hordozza, hogy a társadalmi önis­meret minden érték társadalmi integrálásához nélkülözhetetlen. Ahol ez az igény nem él, vagy hamis, ott álerkölcsök emésztenek fel minden tö­rekvést, amely valamilyen módon meghaladná az elfogadottat. Fenákel dokumentalitása ebben az összefüggésben szerencsés — valóságindítékai a bőrön érezhetők. Uhrin Mátyás alkotó jelenlétét a kisváros tár­sadalmi közegében a történelmileg örökölt er­kölcsi elmaradottság éppen úgy lehetetlenné tet­te, mint az új viszonyok között megbújó doktri- nerség, demagógia, az elvtelen személyi össze­fonódások, s mindennek táptalajaként az intellek­tuális, morális sekélység. A kispolgári kettős er­kölcs — párosulva a hamis hagyományokra és álértékre alapozott patriotizmussal — a prog­resszív gondolkodást és alkotó magatartást, annak új értékeit az értéktelenséggel bélyegzi; U. M. törekvéseit az érvénytelenségbe taszkja. A modell ismerős még a jelenben, mint ahogy analógiáit megtalálhatjuk a múltban is; gondol­junk Balassira, Csokonaira, József Attilára, vagy éppenséggel Kondor Bélára. Felelőtlenség lenne, olcsó megoldás messze­menő következtetéseket levonni abból, hogy U. M. sorsát hét negatív és öt pozitív szereplő tárja fel a könyvbeli jelenben, de az utóbbiak közül mindössze Fellegi Ottó rendező, — az N.-i szín­ház elüldözött egykori igazgatója volt, — aki a helyi hatalmi struktúrában funkcionálisan segít­hetett és segített is U. M. művészi kibontakozásá­ban. Fellegi és U. M. alkotó szövetsége persze törvényszerű, hisz a környezettel vívott érték­harcban mindketten egyedül voltak. Csak Fellegi másik színháznál folytathatta, amit N-.ben nem ; Uhrin Mátyás viszont egyedül maradt felesleges­ségének mindent átható érzésével. Arra a gesz­tusra maradt csak képes környezetében, hogy emberi fenségével egy lecsúszott, de az igaz emberi értékek befogadására ösztönösen fogé­kony segédszínésznőt megajándékozzon. Persze, a könyvbeli dokumentumok nem doku­mentumok, a cím is inkább a stílust, az írói mód­szert jelzi. Ez a komplex forma volt a legmegfe­lelőbb a mondanivaló hordozására. Eltereli ugyan az olvasó figyelmét arról, hogy irodalom, és mint olyan tükre csak a valóságnak, nem egyenes­adás; ez viszont müvészi-stiláris gyöngeségek, nyelvi egysíkúság miatt mégis túlságosan nyilván­való. Kétségtelen, Fenákel Judit valóságismerete, típusalkotó képessége mindig is magávalragadó, de még az sem tudja feledtetni, hogy Uhrin Má­tyás plasztikus hős. Az emberi-művészi progresz- szivitását a negatív és a pozitív oldalról tükröző szereplők és — most már tegyük idézőjelbe — „dokumentumok” a túlfűtött közéleti indulat miatt, a művészi, esztétikai minőség rovására érvényesültek. Fenákel Judit könyve — akárcsak a korábbi kötetei — e hiányérzet miatt még fon­tos marad a jelenben. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975.) CSATÓ KÁROLY 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom