Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 4. szám - SZEMLE - Csató Károly: Fenákel Judit: Dokumentumok U. M.-ról
Summázza: ismeretlen festő volt U. M. a huszadik századból — tehát — amíg élt, felesleges művész. A jelen fölébredt lelkiismerete már csak a múltból reprodukálhatja jellemét, alkotó emberségét, de ebben a reprodukciós folyamatban megmutatja értékrendjét is — törvényszerűen — az őt feleslegessé kényszerítő társadalmi közeg. A dokumentumokat L. G. művészeti író gyűjti össze. Magnetofon-felvételeket, gyorsírásos feljegyzést készít: leveleket kutat fel; ez — mint megismerési folyamat a regényben — a valóság feltárásának folyamatává minősül át. Az oknyomozás bizonyítékainak tartalmi kapcsolata azt a mondanivalót hordozza, hogy a társadalmi önismeret minden érték társadalmi integrálásához nélkülözhetetlen. Ahol ez az igény nem él, vagy hamis, ott álerkölcsök emésztenek fel minden törekvést, amely valamilyen módon meghaladná az elfogadottat. Fenákel dokumentalitása ebben az összefüggésben szerencsés — valóságindítékai a bőrön érezhetők. Uhrin Mátyás alkotó jelenlétét a kisváros társadalmi közegében a történelmileg örökölt erkölcsi elmaradottság éppen úgy lehetetlenné tette, mint az új viszonyok között megbújó doktri- nerség, demagógia, az elvtelen személyi összefonódások, s mindennek táptalajaként az intellektuális, morális sekélység. A kispolgári kettős erkölcs — párosulva a hamis hagyományokra és álértékre alapozott patriotizmussal — a progresszív gondolkodást és alkotó magatartást, annak új értékeit az értéktelenséggel bélyegzi; U. M. törekvéseit az érvénytelenségbe taszkja. A modell ismerős még a jelenben, mint ahogy analógiáit megtalálhatjuk a múltban is; gondoljunk Balassira, Csokonaira, József Attilára, vagy éppenséggel Kondor Bélára. Felelőtlenség lenne, olcsó megoldás messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy U. M. sorsát hét negatív és öt pozitív szereplő tárja fel a könyvbeli jelenben, de az utóbbiak közül mindössze Fellegi Ottó rendező, — az N.-i színház elüldözött egykori igazgatója volt, — aki a helyi hatalmi struktúrában funkcionálisan segíthetett és segített is U. M. művészi kibontakozásában. Fellegi és U. M. alkotó szövetsége persze törvényszerű, hisz a környezettel vívott értékharcban mindketten egyedül voltak. Csak Fellegi másik színháznál folytathatta, amit N-.ben nem ; Uhrin Mátyás viszont egyedül maradt feleslegességének mindent átható érzésével. Arra a gesztusra maradt csak képes környezetében, hogy emberi fenségével egy lecsúszott, de az igaz emberi értékek befogadására ösztönösen fogékony segédszínésznőt megajándékozzon. Persze, a könyvbeli dokumentumok nem dokumentumok, a cím is inkább a stílust, az írói módszert jelzi. Ez a komplex forma volt a legmegfelelőbb a mondanivaló hordozására. Eltereli ugyan az olvasó figyelmét arról, hogy irodalom, és mint olyan tükre csak a valóságnak, nem egyenesadás; ez viszont müvészi-stiláris gyöngeségek, nyelvi egysíkúság miatt mégis túlságosan nyilvánvaló. Kétségtelen, Fenákel Judit valóságismerete, típusalkotó képessége mindig is magávalragadó, de még az sem tudja feledtetni, hogy Uhrin Mátyás plasztikus hős. Az emberi-művészi progresz- szivitását a negatív és a pozitív oldalról tükröző szereplők és — most már tegyük idézőjelbe — „dokumentumok” a túlfűtött közéleti indulat miatt, a művészi, esztétikai minőség rovására érvényesültek. Fenákel Judit könyve — akárcsak a korábbi kötetei — e hiányérzet miatt még fontos marad a jelenben. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975.) CSATÓ KÁROLY 93
