Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 4. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Sub pondere… (Bodri Ferenc és Molnár Péter képeiről)
SZÉTVÁLASZTHATATLAN HÓDOLAT AZ ISMERETLEN KÖZÉPKORI FESTŐNEK — SZÉL ÉS HOMOK talataira, mint a mások segítségére. Tizenhat éves kora óta módszeresen készül festőpályájára, s műveit látva, egyénisége miatt inkább szerencsésnek tartom, hogy a Képző- művészeti Főiskola nem nyitotta ki kapuját a háromszor is felvételiző Molnár Péter előtt. így, amit tud, azt lángokban szerezte; nincsenek előítéletei kompozícióiról, formai eszközökről, műfajokról, de a művészet tárgyáról sem. Művei mintha egy-egy nagy kísérleti kalandot összegeznének; egymástól tartalmukban és megoldásukban lényegesen eltérők; csupán a műgond, az alaposság, az átélés hasonló hőfoka, s a kifejezés sokoldalú gazdagsága közös bennük;értékük helyezi őket elválaszthatatlanul egymás mellé. Az az elmélkedő, aki egy kiállítási anyagban a ,,szemléleti egység”, az „őszinteség”, az „egységesség” kritériumaként, szűklátókörűén, a tematikai és formai hasonlóságot keresné, az ezeket a műveket (melyeknek különbözőségére magyarázatul szolgálhat az is, hogy olykor egy-egy év tapasztalatát, gondolatait fogalmazzák meg; mert ennyi ideig készülnek) nem találná egymáshoz illőknek. Pedig csak arról volna szó, hogy ez az alkotó gazdagabb életet él az előző „ítésznél”, s nem engedheti meg magának a szűkre szabott keretek között önmaga ismételgetését. Mert Molnár Péter pályájának korlátái is a Bodriéhoz hasonlóan elég szűkre szabottak. Amióta a gimnáziumot elvégezte, azóta megszakítás nélkül termeli a reklámot. Sokmillió írott és nyomtatott betű került ki ecsetje alól, amelyek között — bár régen ismerem a munkáit—csak értékeset láthattam. Több ezer mozi- és egyéb plakátot készített amelyekkel — mivel jók — úgy vagyunk, mint a telefonokkal: használjuk őket... s minőségükről nem veszünk tudomást. Molnár Péter kezében ez a fajta termelés művészetté válik. 81
