Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 3. szám - MŰHELY - Berkovits György: Törvényszerűségek keresése
egyre számosabb, lakótelepeken élő tömeg. Mit jelent ez az életkörülmény-változás családban, népben, nemzetben és osztályokban gondolkodva? A városiasodásnak ez az itt és most formálódó konkrét válfaja nem egyszerűen és nemcsak az urbanisztika általánosságának kérdése. ,,A teszik, de nem tudják” szorításban élve is elkelnének a szociográfiai látószögből fogalmazott konstruktív ítéletek. Magyarország „térképének” fehér foltjait még lehetne sorolnia politikailag névtelenek kérdéseitől — a penészleki és a „Hábetler” szindróma általánosságának értelmében — a vallásos hitélet különböző formáiig. A különböző vonatkozású hiánylisták azonban bárki által végtelenül folytathatók, vagy akár gyenge —azaz koncepciótlan — törekvésekkel könnyedén lehet a föltárás látszatát kelteni. A felsorolt példák csak jelzésül szolgálhatnak arra, hogy mi mindenre lehetne fényt deríteni. Ez azonban mindenkor több erőfeszítést igénylő feladat, mint valamely puszta kíváncsiskodás kielégítése. A fölfedezések esélye a különös alapelképzelések gondolati artikulációjától és elvi szilárdságuktól függ. Ez pedig csak nagy mozdulások, nagy vállalkozások sajátja. A „Magyarország felfedezése” nagy vállalkozásnak indult, fölfedezések azonban alig történtek. BERKOVITS GYÖRGY TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK KERESÉSE Négy szociológiai kötetről Mindennapos dolgokról lesz szó: lakásról, tanulásról, életszemléletről, tömegkommunikációról. Ezekről sem csak a köznapi tudat szintjén lehet elmélkedni, hanem a tudományos gondolkodás igényével is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az alábbi négy szociológiai szakkönyvről szóló írásom tudományos értékű, csupán azt, hogy a köznapi gondolkodás és a tudományos között szeretne hidat verni. Sokat vártam, talán meggondolatlanul Jiri Musil cseh településszociológus összefoglaló művétől a Lakásszociológiá-tól. Hogy a könyv nekem csalódást okozott, abban elsősorban magam lehettem a hibás, azt hiszem azért, mivel nem számoltam azzal, hogy a lakás szociológiája — a lakás, mint az életmód egyik alapvető tényezője — elsősorban nem a lakás vagy a tervezés metafizikájában, akár dialektikájában gyökerezik, hanem a társadaloméban, amely „termeli” a különböző lakásmódokat — úgy, hogy az a mindenkori társadalmakra-kultúrákra jellemző. Musil könyve a szakirodalom gazdag példatára, de nem több ennél. Nem több, például önálló kutatások eredményeivel. Lényegében a lakásszociológia szakirodalmáról szól, belefér: a lakáspolitika, a lakás és a család, a lakás és a közösség kapcsolata; lakás- rendszerek és lakásszükségletek; az európai lakáshelyzet története; az emberi életciklus és a tér lakhatással összefüggő kérdései; lakásformák, lakásmód, lakókomplexumok. 74
