Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 3. szám - Szalai Csaba: Versek (Ha meghajtom magam, Mészkő mundérban, Vonatablakból, Csatorna-dob)
SZALAI CSABA HA MEGHAJTOM MAGAM attól az évtől elcsorbult, piciny köszörú'kő a csigolyám: függőleges menetrendből kigördül. Fogaskerékként jár, csak vándor fájdalom. — TALPALT A 20 BETON CÖLÖPŰ TŐ, MlG REGIMENTBE ÁLLT CUKORBAJOS SZŐLŐDBEN guszti bácsi. MÉSZKŐ MUNDÉRBAN Győzelmi jelvényünk, ha dől, s az ólom mérge minket öl, hívás nélkül is megjelen — tudom — a patás intelem. S tudjuk: elestek verseink, egy hadsereg, de mégse mind, s itt fenn a tömegsír-titok mészkő mundérban élni fog. VONATABLAKBÓL E É.-nek vagdosok tövestül póznafákat — az országúton Jack Kerouac fekete ceruzaszálad. Ez hát a bűnjel. Ott hever és torlaszol — mindőnk mögött a sínt. Utánunk nem jön több szerelvény, a kivert élű képzelet suhint.
/
