Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Hét nap a hegyen (Kisregény, III. rész)
A pincérek sűrűn hajlongva csináltak nekünk utat. A klubban a társaság főleg adjunktusokból, fiatalabb tanárokból állt, feleségeikkel, illetve diáklány-szeretőikkel. Ismerős csak három volt közöttük: a délelőtti kis mitug- rász, a szőke társa — és István! — Szervusztok... Szervusztok! Nem mentegetőzött, nem magyarázkodott. Sörrel kezdtük, szendvicsekkel folytattuk, aztán rátértünk a pálinkára. Az egyik teremben magnó üvöltött, a hátsó szeparéban viszont dob játszott, élőben. Eszterrel az utóbbihoz mentünk táncolni. Egyszercsak megkérdezte: — Honnan tudod, hogy a Lovamat kötöttem. . . nem népdal? — Hiszen visszavontam, még akkor éjszaka! — Az csak ellágyult udvariasság volt! A véleményed megmaradt, nem? — Hagyd ezt, kérlek... — De nem! Te mondtad: Ne ámítsuk magunkat! Szája szögletébe apró ráncok költöztek. Éreztem, hogy nem lenne szabad, hogy most ki kellene találni valami könnyeden tréfásat, mégis azt mondtam: — Sehonnan sem tudom. Érzem. — Mit érzel? Precízek voltunk, mint két rutinos vívó, mikor összecsapás előtt megvizsgálják a kardjukat. — Azt érzem, hogy túl finom, túl pontosan dramatizált a szöveg. Ez nem lehet népköltés, még stilizált népdal sem. — Csak érzed? — Csak érzem. Hirtelen megfeszült a két karja, távolabb tolt magától: — Saját téves ítéleteidre alapozol, úgy általánosítasz! — Ahogy gondolod! Nem lett volna szabad komolyan venni. De ha az ember nagyon szeret valakit, akkor csakis komolyan tudja venni, másként sehogy!... Ezt talán ő is érezte, mert megrebbent a szeme, karjából kiment a feszültség: — Milyen szakra jelentkeztél? — Francia—magyar. Látod,gyárból oda nem mehetnék. A gyáraknak szakmérnökökre van szükségük. — Tudsz franciául? — Valamit. — Te! Apu felvetet! — Megőrültél? — Igen-igen! Felvetet! — Már sikoltozva beszélt. — Gyűlölöd a világot, pedig csak a saját hibáidat látod benne! Kirohant egy ajtón. Nem mentem utána. Istvánnal leültem egy sarokba, inni. Azt kérdeztem: — A személyi igazolványt is tudjátok? Nevetett: — Csak nem gondolod, hogy spontaneitásokra hagyatkozunk? — De néha mégis beugranak véletlenek. — Milyen véletlenek? — Például én. 18
