Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 5-6. szám - Szentiványi Kálmán: Elnök, zöld kalapban (Elbeszélés)
SZENTIVÁNYI KÁLMÁN ELNÖK, ZÖLD KALAPBAN A halált nem szokás kimondani. Bonipert révedezve rámcsodálkozott a verandán, miért nem eszem? A lecsóban sok volt az erős paprika. Kaparta a torkomat. Kortyolgattam a savanyú vörös bort. Meghal Bonipertné, s mi kényszerűen táplálkozunk. Csak ne okozna rövidzárlatot, hogy az elnök gyerekkorunkról beszél. Gyötrődve sem emlékszem: részt vettünk-e együtt valamiben? Egy faluban születtünk, de Boni- perték sokat költözködtek. — Itt a rapsicfaluban, ahol a Bakonyalja legügyesebb orvvadászai élnek, örökölték a házat, és Bonipert elnök lett az egyesített gazdaságban. — Könnyedén megtalálom a régmúltban barátom apját, testvéreit, de őt görcsös erőlködéssel sem. Már tisztáztuk, hogy nem jártunk egy osztályba a falusi elemiben, de másokkal sem jártam együtt, akikre viszont olyan jól emlékszem, hogy idézhetem, mit mondtak horgászás, vagy verekedés közben, míg eltűntek pár hét után az életemből. Nagy volt akkoriban mifelénk a mozgás. Miért takarja mégis szürkeség a gyerek- Bonipertet? Lassú mozgású, nyújtott beszédű, vörösképű férfiú, elnökként hordja ő is a rapsicok zöld kalapját. Mert valamikor itt telepítették le a palotai vár közelében 25
