Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - A világ teremtése (Vogul mitikus ének - Bede Anna műfordításában)
Hosszan éltek, vagy röviden éltek így, egyszer csak az egy-anya-szülte hét fiú Halálvajda-lány anyjához így beszél: „Arany Kvóresz atyácskánk termés-bő halotti tájat említett, vize-bő halotti tájat említett. Ezt a víze-bő, termés-bő halottas országot megkeressük, elmegyünk. Mígnem visszaérkezünk, egy szádú hét üst sört főzz nekünk, hadd igyunk, míg kezünk, lábunk megpihen. Az egy-anya-szülte hét legény a halottas föld felé útnak ered. Fája-ritka ritka tájra érkeztek, füve-ritka ritka tájra érkeztek. Tumen-tavak vidékére vetődtek. Tumen-tavak vizét szemlélték: vasmellű hét búvárkacsa ott úszott, hullámokon hétté hintázott. Vasmellű hét vöcsök ott úszott, hullámokon hétté hintázott. A legidősebb legény megszólalt: Elrejtő bokorba magam rejtőzöm, elrejtő fűbe egyedül rejtőzöm. Az én nyilam míg nem száll, ne lőjjetek! Az én íjam míg feszül, ne lőjjetek! Rejtő bokor rejtekébe most búvik, rejtő fűnek rejtekébe most búvik. Hajló íja hajlatára nyilat tesz ... Hát hallja, hogy lő a második fiú, rezgő íja idegének hangja sír ... A vasmellű hét kacsát a lövés csak véresre horzsolta, a vasmellű hét vöcsköt a lövés csak véresre horzsolta. ím a véres mellű hét buvárkacsa darúláb-ágazatú sok folyón sokszor is végigszalad, véres mellű hét vöcsök daruláb-torkolatú sok folyón sokszor is végigszalad; a kortalan tájakat kórral elárasztották, a kíntalan földeket kínnal elárasztották. A legidősebbik legény felordít: „Hogyha én lőttem volna, a vasmellű hét buvárkacsát,
