Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - A világ teremtése (Vogul mitikus ének - Bede Anna műfordításában)
Magasan menő szárnyas Kaim felel neki: „Halld, az üzenetes lélek hordta üzenetet átadom. Arany Kvóresz atyácska, Arany Kvóresz apácska sűrű fájú fás fekete bozótba hét járovünőt leküld, hét jávorbikát leküld. Fája-ritka ritka lápra, füve-ritka ritka lápra szürke szőrű szarvasborjakat leküld, ígérte, alábocsát. Termés-bő halotti földet, vize-bő halotti földet ígérte, alábocsát. Tavasz-táji hosszú napot hogyha hoz, elrejtő cserje mögül, elrejtő füvek mögül ennivaló vesszőbimbót szedhetnek, ennivaló fűbimbót szedhetnek, szívük csücskét csillapító ízes étket találnak.” Most az egy anyától termett hét fiú sűrű fájú fekete bozóthoz megyen, talál ott hét jávorbikát, hét ünőt. Elrejtő cserjésbe rejtőznek, elrejtő füvekbe rejtőznek, ím a legnagyobbik íjjal lő: hét ünőt, hét bikát egyetlen lövéssel eltalál. Fagyos zsírt ott bőven találnak, lehűlt zsírt ott bőven találnak. Nyers-bőr húzó-vonó szíjat csináltak, vesszős orrú orros szánra rakodtak, Halálvajda-lány anyjukhoz megtértek. Hosszan éltek ezután, röviden éltek ezután?... Fája-ritka ritka lápra kimennek, füve-ritka ritka lápra kimennek, számos szürke szarvasborjat találnak. Ekkor a legöregebb rejtő cserje rejtekébe lopódzik, rejtő füvek rejtekébe lopódzik. Egyetlen kilőtt nyila • számos szürke szarvasborjat eltalál. Fagyos zsírt ismét bőven találtak, lehűlt zsírt ismét bőven találtak, vesszős orrú orros szánra rátették, Halálvajda-lány anyjukhoz elvitték.
