Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - MŰVÉSZET - Losonci Miklós: Levél Tóth Menyhérthez
LOSONCI MIKLÓS LEVÉL TOTH MENYHÉRTHEZ Kedves Menyus Bácsi! Már a címzésen gondolkodtam: Miskére írjak? Ebbe a libazajtól felvert Kalocsa melletti kedves falucskába, ahol menyecskék sietnek harangszóban, ahol csodálatos halászatról álmodnak a csizmás legénykék, ahol ivó-állat az ünnep, ahol szájharmonikás fiú varázsol zenét a hallgatás tava közelében, ahol csáléra állt kalappal imbolyognak haza termő holdfényben a mulatozók, ahol gondos pásztor sütkérezik a tavaszi fényben, pulykák, bárányok, Mariska-Madonna, s az aranyló nyár káposztaszedőket virágzik, vályogvetőket — az ősz paprikafűző lányt —, ahol a tél jéghordóktól zajos és bet- lehemesek ősi énekétől, az esték csöndesek, hiszen az esemény: párnát hímeznek a lányok, asszonyok — párnát és mennyasszonyi pártát, hogy gazdagabb legyen az öröm új tavaszra. Miskére írjak Menyus bácsi? — Ezen töprengtem, vívódtam magamban. Tudtam, megtalál a levél bárhová címzem: Miske, Magyarország, Európa, pipacsos rét, — mindegyik otthonod. Legyen Miske. Miske is ma már a tiszta szív, a jó szándék, a gondolat fővárosa, mint Róma, Varsó, Budapest —te avattad azzá léleknyitó művészeteddel. Köszöntöm Benned népünk erős tehetségét, mely lassan a hazai táj minden szögletét megszenteli. A Balaton is, Zebegény is, újpesti rakpart is gazdagabb Egry, Szőnyi, Derkovits után — Baja, Kalocsa, Miske is, ahol Nagy István, Schöffer Miklós és Te, Menyus bácsi művészetté emelted a fákat, halakat, vízimalmot, szamócaszedőt, gesztenyefák között bújkáló fényeket. Emlékszel még, amit mondtál Lajosmizsén az álló Fiatban, miközben Bakallár Jóska kereket cserélt, s néztük a majornál meredő fákat? :,.Mindig mindenütt a világ központjában vagyunk.” Erre gondoltam akkor, mikor végre Kecskemétre érkeztünk gyűjteményes kiállításodra — arra, hogy Te olyan varázslatos egyszerűséggel fested a csillagvirágokat, az idő puha rétjein elnyúló csordát, a teknőst és a cigányokat, vásárhelyi kaput, Afrikát, tyúkot csibékkel és az édesanyád — hogy bármit formálsz, az mindig az élet központja. Mindig tiszta voltál, tiszta maradtál, ezért őrizted meg szíved örömét. Örömöd örömünk. Nagy István- díjat kaptál 1973-ban születésének centenáriumán. Joggal, hiszen Őt folytatod. A Te kovácsod, Csirip anyód, zsákolóid ugyanúgy az Alföld szülöttei, mint ahogy Nagy István legelésző tehenei és köcsögös lánya. Testvéred a csöndben, mélységben, egyetemes jószándékban. Köszönjük, hogy fölemelted Miskét. Az istállók ajtaja, a pendelyes fiúcska, kórókkal zilált faluvége, nyúlász és a vadvizek mind-mind elindultak a megmaradás ősi irányába, átlépték a szellem országhatárát, hódítás nélkül teremtenek, eljutottak Afrika szívéig, melynek egyetemes kínlódását és reményét oly fölzaklató szelídséggel érezted meg a gyöngyházszürkékkel föllebbentett állat-ember nyújtózásban. Arra gondolok, Menyus bácsi, hogy a Te példád nyomán sürgető gyorsasággal kell Szigetbecsére, Makádra, Tóalmásra, Kecelre, Dunapatajra eljutnunk, hogy művekkel népesüljenek be a ma még üres helyek, vegye az igazsággal és emberi jósággal bővült szépség árendába az időtől. Sürgősen módosítanunk szükséges értékrendünket. Tóth Menyhért, aki 1904. január 2-án született Szeged-Mórahal- mon, aki Vaszary János tanítványa volt a Főiskolán, aki öt éves korától kisebb-nagyobb megszakítással él Miskén, aki mégkapált vagy ötszáz hold paprikát,kukoricát életében, és festett remekműveket ülő asszonyok, parasztcsaládok, cséplésnél dolgozók jellemző mozdulatairól, Te, Menyus bácsi, joggal kaptál Munka Érdemrendet a kormányzattól és megbecsülést mindazon szerencsés halandóktól, akik jóságosztó közeledben lehettek. 86
