Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - SZEMLE - Pomogáts Béla: Szabó Lőrinc: Napló, levelek, cikkek
SZEMLE SZABÓ LŐRINC: NAPLÓ, LEVELEK, CIKKEK Szabó Lőrinc költészete és egyénisége iránt nemcsak születésének hetvenötödik évfordulója keltette fel az érdeklődést. Ahogy az elmúlt másfél évtized kutatásai — és költészetének növekvő népszerűsége — mutatták, a modern magyar líra egyik legfontosabb fejezetét jelenti az a mű, amelyet ránk hagyott. Költői világa és tevékenysége a modern költészet lényegi kérdései közé vezet. Az alkotó személyiség és a társadalom, a személyes költészet és a korunkbeli filozófiák ellentmondásai közé; abba a világba, amelyben a huszadik század lírájának, legalábbis művészetfilozófiai tekintetben legjelentősebb egyéniségei, Eliot, Pound, Saint-John Perse, Ungaretti birkóztak az emberi lét és a költői hivatás végső problémáival. A Szabó Lőrinc-kutatás ezért a magyar költészet korszerűségének kérdésében is válaszra kényszerül, a modern magyar líra világ- irodalmi helyének, szerepének kérdéseit kell felvetnie. Nem véletlen, hogy a huszadik század magyar költészetének kutatásában oly nagy súllyal szerepel Szabó Lőrinc munkásságának felmérése. (Az utóbbi évek során bizonyára csak Ady és József Attila költészete vonzott több kutatói érdeklődést, foglalkoztatta jobban a szakmai közvéleményt.) Illyés Gyula, Rónay György, Sőtér István és Somlyó György tanulmányai után megszülettek az első monográfiák; Kabdebó Lóránt (eddig) két kötetes műve mellett Rába György és Lász- lóffy Aladár könyvei (az utóbbi a kolozsvári Dacia kiadásában). És megjelent néhány clyan kiadvány, amely a nagy költő műhelyébe vezet. A költészet dicsérete (1967, szerkesztette Simon István) Szabó Lőrinc irodalmi tanulmányait és néhány önéletrajzi írását (közöttük az 1919— 1920-as Kisnaplót) közölte. A most megjelent Napló, levelek, cikkek (válogatta, sajtó alá rendezte, bevezette és jegyzetekkel ellátta Kabdebó Lóránt) pedig az élet és a műhely világába kalauzol, ezeknek belső rendjét és változatos történetét világítja meg. A szép és érdekes könyv hőse azok közé tartozik, akik elsősorban verseikben fogalmazták meg tapasztalataikat, akiknek életrajza szinte magukból a versekből is összeállítható lenne. Mégis rengeteg feljegyzés, önéletrajzi dokumentum s hatalmas levélanyag maradt utána, mintegy az alkotás, az alkotó élet magyarázataként. Ebből a hatalmas anyagból válogat a jelen kötet. Először valóban önéletrajzokat és naplókat olvasunk. Közöttük több igen érdekes, eddig hozzáférhetetlen szöveget. így a költő visszaemlékezését debreceni diákéveire, midőn először találkozott a költészettel, a világirodalom és a modern magyar irodalom sorsformáló nagy élményeivel. Azután egy gyorsírásos jegyzetfüzet anyagát, amelyben az ifjú Szabó Lőrinc mesterének, Babits Mihálynak emlékezéseit örökítette meg. Ezek a jegyzetek nélkülözhetetlen forrását jelentik a Babits gyermekkorára vonatkozó ismereteknek. Nemrég kerültek elő a homályból a Babits-ha- gyaték gondozójának, Gál Istvánnak a munkája nyomán. A feldolgozást és a könyvkiadást dicséri, hogy szövegük máris az olvasó elé került. Ugyancsak az önéletrajzi dokumentumok közé tartozik az a Napló, amelyet Szabó Lőrinc a fel- szabadulást követő nyáron vezetett. Ebben a naplóban vetett számot korábbi munkásságával, tette mérlegre tevékenységét, időnkénti téves választásait. Megrendítő olvasmány ez a napló, a saját múltját vizsgáló, mérlegre helyező költő vallomása, akinek nemcsak tényleges hibáival kell megküzdenie, hanem a személyét és munkásságát körülvevő félreértésekkel, olykor rosszindulattal és rágalmakkal is. Szabó Lőrinc önemésztő számvetése és a kíméletlen vádak között őrlődve kereste helyét, építette és rombolta reményeit. Ám keserű, sokszor kiábrándult hangja mögül is áttör a munka, az alkotás vágya és szeretete. A leszámolás és az önvizsgálat drámai hónapjaiban a teremtő munka változatlan szívóssággal folyik tovább. Versek születnek, műfordítások készülnek; irodalmunk ekkor gazdagodott Szabó Lőrinc Puskin-, Lermontov- és Tyutcsev-fordításaival. Az önéletrajzi írásokat, naplójegyzeteket és nyilatkozatokat egészítik ki a költő levelei. Szabó Lőrincben hatalmas vágy élt az emberi kapcsolatok iránt, kiterjedt és gazdag levelezését ez a belső igény hatotta át. A jelen gyűjteményben is sorra olvashatók Babits Mihálynak, Kner Imrének, József Attilának, Mikes Lajosnak, Várkonyi Nándornak, Kodolányi Jánosnak, Kardos Lászlónak, valamint családja tagjainak és személyes barátainak írott levelei. E leveleknek gyakran irodalomtörténeti fontossága van; versek keletkezését, hátterét világítják meg, a költő műhelyébe tárnak ablakot. És személyiségét, ezt a drámai, vívódó és vergődő emberi személyiséget mutatják be rendkívül érzékletes képekben a kötet olvasóinak. Szabó Lőrinc költői életműve is erről a drámai személyiségről árulkodik. Azok közé tartozott, akik belső küzdelmekben élték át a modern ember fájdalmas tapasztalatait és kínzó felismeréseit. Nem engedett magának pihenőt, nem kereste a könnyű megoldást, minden pillanatban kész volt arra, hogy szembenézzen önmagával, megvizsgálja saját lelkiismeretét. Ez a kíméletlen őszinteség, amelyet Illyés Gyula egy tanulmányában a költői személyiség önmagán végzett élveboncolásának nevezett, szövi át a naplókat és leveleket. 87
