Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Szekér Endre: „Szerettem az igazságot”

magyar” megrázó utolsó napjait. A Bach elnyomó rendszere ellen félelmetes gúny­iratot alkotó „beteg” azonban összeroppan. Házkutatást tartanak nála. A gyanú rá­terelődik. Öngyilkos lesz. Rossz mellékszereplők közt toronymagasról nézett felénk Bessenyei Széchenyije. Ahogy érezteti a félelmetes bezáruló kört, ahogy megtudja, kik a besúgói, ahogy a mártírok és a hősök haláláról beszél: remek! A Széchenyi-dráma egyik előtanulmánya volt a Magyar Csillag egyik 1941-ben megjelent számában a Szé­chenyi Döblingben című írása. Ebben Széchenyi önvádjának okait vizsgálja. S úgy véli, némileg igaza volt. Ez a byroni lélek „felkavarta” a nemzetet. Rettenetes vívódásának dokumentuma negyvennyolcas naplója, mely szinte sejteti a későbbi összeroppanást. A Döbling felé vezető utat. A történelmi, majd a társadalmi drámákkal a kezemben indultam új „felfedező” útra: Németh László egyik világába. Az otthoni olvasólámpa fényében lejátszódó szín­mű olykor más volt, mint a színpadon látott vagy a rádióban hallgatott. A gondolatok vesztek el sokszor egy-egy előadásban. S azokat próbáltam megőrizni magamnak olva­sás közben. A Villámfénynél vidéki körorvosát, ki szociográfiát ír, és egy karcsú lány­test villámfényénél üresnek érzi házasságát és feleslegesnek munkáját: könyvből ismer­tem meg. Aztán a rádió előadásából 1960 őszén. (Később a Szörnyetegben is hasonló drámát ír meg: a fiatal lány láttán fellobbanó, másképp élni próbáló nagy ember sor­sát). S mindig, mindig visszatér az igazság kimondásának kérdéséhez. A Villámfénynél körorvosa magányos farkasként akar élni, önmagáról minden hazugságot le akar met­szeni, s így készül menni a halál elé. Németh László is, hősei is feltárják előttünk gond­jaikat, nagy álmaikat, megpróbáltatásukat, bukásukat. De nem kényszerítik ránk azokat. Egyéni küzdelemre sarkallnak. A Villámfénynél befejező soraiban a leleplező­dött ifjú, Árpád az új nemzedéknek küldött szózatot várja a „mestertől.” Ő elzárkózik a nagy szavak elől. S azt válaszolja: minden nemzedék tanulja meg a maga leckéjét, harcolja meg a maga harcát. Illés Endre 1971-ben a hetvenevés Németh Lászlót üdvö­zölve: édenalapító voltát emelte ki. Igen, édenalapító alkat volt Németh László, aki a magyar valóságba csodás álomkerteket, Cseresnyésék alföldi „farmját” telepítette. Bízott az alkotó szellemben, az egyén és a közösség életét nemesebbé formáló ember­ben. Később jutottam el a regényíró Németh Lászlóig. S csaknem ezzel egyidőben Tolsztojhoz. A Nagyvilág akkor igazán szenzációt jelentő első számában olvastam a Tolsztoj inasaként című műhelytanulmányát. így „találkozott” bennem az Anna Karenina fordítója és a Gyász írója. Németh Lászlóaztfejtegette Tolsztojról írva, hogy talán a világirodalom egyetlen írója sem érezteti, velünk olvasókkal: „itt egy órijás beszél.” S tenyerére vesz bennünket, törpéket. Németh László nagyságát minden ol­vasója érzi. De úgy hatol belénk, úgy járja át gondolatainkat az övével, hogy elfelejteti velünk törpeségünket. Regényei közül a Gyászt szerettem meg először. A görög tragé­diák komor levegője kapott meg az „antigonei” jellegű Kurátor Zsófi történetében. Félelmetes, leküzdhetetlen magánya megborzongtatott. Nem tudom felejteni hosszú évek múlva sem a didergő téli képet, amikor Zsófi szinte fehér kővé váltan áll a hó­esésben a sírnál. Közben a sötétben még sötétebb madarak röppennek ide-oda. Már senki sincs a temetőben. Csak ő és a sír. Aztán még nagyobb olvasmányélményem: az Iszony. Európai rangú mű. Talán a csúcs — Németh László művei között. Pomogáts Béla fejtegette azt, hogy a Németh László-regények nemcsak szereplőik hiteles sorsát ábrázolják, hanem metaforikus értelmük is van. Nem magasodik-e Kárász Nelli alakja szophoklészi vagy euripidészi hőssé? Az önkéntelen házasságba sodródás lélektani pillanatait egyetlen ívvé for­málja az író. „Az ember tesz, és nem érti senki, föláldozza magát, és nem veszi észre senki, boldogtalan és közben olyan kemény és ragyogó, mint feje fölött a csillagok”, 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom