Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Szekér Endre: „Szerettem az igazságot”
magyar” megrázó utolsó napjait. A Bach elnyomó rendszere ellen félelmetes gúnyiratot alkotó „beteg” azonban összeroppan. Házkutatást tartanak nála. A gyanú ráterelődik. Öngyilkos lesz. Rossz mellékszereplők közt toronymagasról nézett felénk Bessenyei Széchenyije. Ahogy érezteti a félelmetes bezáruló kört, ahogy megtudja, kik a besúgói, ahogy a mártírok és a hősök haláláról beszél: remek! A Széchenyi-dráma egyik előtanulmánya volt a Magyar Csillag egyik 1941-ben megjelent számában a Széchenyi Döblingben című írása. Ebben Széchenyi önvádjának okait vizsgálja. S úgy véli, némileg igaza volt. Ez a byroni lélek „felkavarta” a nemzetet. Rettenetes vívódásának dokumentuma negyvennyolcas naplója, mely szinte sejteti a későbbi összeroppanást. A Döbling felé vezető utat. A történelmi, majd a társadalmi drámákkal a kezemben indultam új „felfedező” útra: Németh László egyik világába. Az otthoni olvasólámpa fényében lejátszódó színmű olykor más volt, mint a színpadon látott vagy a rádióban hallgatott. A gondolatok vesztek el sokszor egy-egy előadásban. S azokat próbáltam megőrizni magamnak olvasás közben. A Villámfénynél vidéki körorvosát, ki szociográfiát ír, és egy karcsú lánytest villámfényénél üresnek érzi házasságát és feleslegesnek munkáját: könyvből ismertem meg. Aztán a rádió előadásából 1960 őszén. (Később a Szörnyetegben is hasonló drámát ír meg: a fiatal lány láttán fellobbanó, másképp élni próbáló nagy ember sorsát). S mindig, mindig visszatér az igazság kimondásának kérdéséhez. A Villámfénynél körorvosa magányos farkasként akar élni, önmagáról minden hazugságot le akar metszeni, s így készül menni a halál elé. Németh László is, hősei is feltárják előttünk gondjaikat, nagy álmaikat, megpróbáltatásukat, bukásukat. De nem kényszerítik ránk azokat. Egyéni küzdelemre sarkallnak. A Villámfénynél befejező soraiban a lelepleződött ifjú, Árpád az új nemzedéknek küldött szózatot várja a „mestertől.” Ő elzárkózik a nagy szavak elől. S azt válaszolja: minden nemzedék tanulja meg a maga leckéjét, harcolja meg a maga harcát. Illés Endre 1971-ben a hetvenevés Németh Lászlót üdvözölve: édenalapító voltát emelte ki. Igen, édenalapító alkat volt Németh László, aki a magyar valóságba csodás álomkerteket, Cseresnyésék alföldi „farmját” telepítette. Bízott az alkotó szellemben, az egyén és a közösség életét nemesebbé formáló emberben. Később jutottam el a regényíró Németh Lászlóig. S csaknem ezzel egyidőben Tolsztojhoz. A Nagyvilág akkor igazán szenzációt jelentő első számában olvastam a Tolsztoj inasaként című műhelytanulmányát. így „találkozott” bennem az Anna Karenina fordítója és a Gyász írója. Németh Lászlóaztfejtegette Tolsztojról írva, hogy talán a világirodalom egyetlen írója sem érezteti, velünk olvasókkal: „itt egy órijás beszél.” S tenyerére vesz bennünket, törpéket. Németh László nagyságát minden olvasója érzi. De úgy hatol belénk, úgy járja át gondolatainkat az övével, hogy elfelejteti velünk törpeségünket. Regényei közül a Gyászt szerettem meg először. A görög tragédiák komor levegője kapott meg az „antigonei” jellegű Kurátor Zsófi történetében. Félelmetes, leküzdhetetlen magánya megborzongtatott. Nem tudom felejteni hosszú évek múlva sem a didergő téli képet, amikor Zsófi szinte fehér kővé váltan áll a hóesésben a sírnál. Közben a sötétben még sötétebb madarak röppennek ide-oda. Már senki sincs a temetőben. Csak ő és a sír. Aztán még nagyobb olvasmányélményem: az Iszony. Európai rangú mű. Talán a csúcs — Németh László művei között. Pomogáts Béla fejtegette azt, hogy a Németh László-regények nemcsak szereplőik hiteles sorsát ábrázolják, hanem metaforikus értelmük is van. Nem magasodik-e Kárász Nelli alakja szophoklészi vagy euripidészi hőssé? Az önkéntelen házasságba sodródás lélektani pillanatait egyetlen ívvé formálja az író. „Az ember tesz, és nem érti senki, föláldozza magát, és nem veszi észre senki, boldogtalan és közben olyan kemény és ragyogó, mint feje fölött a csillagok”, 24