Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Zimonyi Zoltán: Németh László pályakezdése
ZIMONYI ZOLTÁN NÉMETH LÁSZLÓ PÁLYAKEZDÉSE (Félévszázados írói jubileumára) Egy-egy író világát az elméleti vizsgálódás szívesen modellezi, kiemelve belőle a műnemektől is független, az egész életművet átható leglényegesebb jellemzőket. A pályakezdés, amely az írói egyéniség és a saját hang keresésének kaotikus korszaka, megelőzi az így elvont elméleti konstrukció vagy alkati képlet szabályszerűségét. Benne még jól láthatók az erők, amelyek a véglegesedéit, kiküzdött világ — a modell — meghatározói lettek. Németh László írói modellje az alkat és a vállalt szerep kényszerű egyeztetéséből született meg, kialakulása jelentette a pályakezdés lezárulását. E tanulmány ennek történetét kíséri nyomon. AZ INDULÁS ELLENTMONDÁSAI A Nyugat 1925. július 1-én novella-és tanulmánypályázatot hirdetett. Ma már nehéz lenne kideríteni, hogy mi sugallta az orvosi fakultásról alig kikerült, gyerekképű cselédkönyves orvosnak, hogy a pályázatra nagy gonddal készített Ady vers genezise című tanulmánya mellé az utolsó pillanatban egy régebbi novelláját is legépelje és be- küldje. Egy bizonyos: ez a véletlen, ösztönös mozdulat volt az, amely a siker szárnyára segítette: szokatlanná és szerencséssé téve egy, a XX. századi magyar társadalmi gondolkodásban és irodalomtörténetben mély nyomot hagyó életmű nyitányát. A fiatalember, akit Németh Lászlónak hívtak, éppen hajlama és foglalkozása választóvonalán állt. A Nyugat hajlamához szólította vissza. Az irodalomhoz, amely a gyermekkori szilasi előadásokon, a Toldy reálban körémelegedő önképzőkörben, a kórbonctan- élettankönyvek mellett fölsarjadó királydrámákban, íróasztallappal takart novellakéziratokban már eddig is utat keresett. Költőbálványát, a gondolkodását betöltő Adyt idézi meg, versei kialakulásáról ír tanulmányt — benne a későbbi Magyar ritmus csírájával. Ez az első próbálkozása a műfajban, kedvet is kap mindjárt egy újabbra, s néhány héttel később már be is nyújtja a János kórház főorvosának, Szinyei Józsefnek Új szempontok a status praesens felvételében címmel, azzal a kéréssel, hogy az alkati statusok felvételét az ott leírt módon végezhesse. Menyasszonya biztatására még sebtiben átsimítja és legépeli egy korábbi, nagyanyja elképzelt haláláról szóló elbeszélését és izgatottan várja: az orvostudomány vagy az irodalom mágnesezi-e magához a sorsát. O maga az irodalomhoz lökődne, pedig egyszer már éppen az orvoskaron kapott menhelyet, amikor a Négyesy-szemináriumon ért megcsúfolás miatt a bölcsészkarról elmenekült. Nem kell-e most már végleg a medicinához szíjazni magát? Status praesenseket fog-e írni vagy verstani tanulmányokat? Mert a novellában nem nagyon bízik! Szinyeitől, aki példamutatóan foglalkozik a kisorvossal, jóindulatú, elnéző biztatást kap; szavai mégsem elhatározó szavak. Sorsát a Nyugat tájolja be, mégpedig kedve szerint. A karácsonyi kettős szám az ÍRÓAVATÁST hozza ajándékba, mint az elbeszéléspályázat eredményét. A nagy gonddal készített Ady-vers genezise a „szerencsésebb kísérletek” névtelenjében maradt. S lám, a mellékesen beküldött, „szürkén” postára adott és „ragyogóan” visszakapott novella — a Horváthné meghal — 5 millió koronás első díjat, a Nyugat első nemzedékét kibontakoztató Osvát dicséretét, s azt a sorstól kapott biztató „hátbalökést” jelentette — ahogy 15
