Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Németh László: Pusztuló kertek
gyümölcsöt hajlandók leszedni (a ribizli, egres kiveszése ellen ezért nem harcoltam) az őszibarackáldás, ha a motorbiciklis kofa ide nem kap, valóságos csapás. Tavaly a le- huIlőttből, magamra maradva két héten át minden nap dzsemet főztem. Elkelne végül egy csősz is, hisz érésidőn a helybeli galerik fősportja a bekúszás s megrakodás az ért s éretlen gyümölccsel,amire a szülők is humoros elnézéssel hunynak szemet, szégyellni csak nekem kell magam, amiért (nem a gyümölcs miatt, hanem mert velem teszik) mégis csak bosszankodom. De ha ennyi mindenféle segítségre, egész brigádra van szükség — mi szükség van a tulajdonosra? Holott a legnagyobb érv a gyümölcsösök ellen (s azt hiszem nem csak itt) nem is ez, amit elmondtam, hanem az utánunk jövők. Mi ha bánkódunk, bosszankodunk is, mégis csak szeretjük a kertet, a lányaink, vejeink azonban legfölebb megdicsérik. Mert hiszen — főleg ha autóból száll ki az ember: szép is a nagy házat befutó ampelopszis, s a ládából kilángoló futórózsa; a gyümölcsfák hibáit, a lefűrészelt ágakat is fénnyel és zölddel futja be a nyár hajtani akarása. Arra a gondolatra azonban, hogy itt most, vagy a jövőben tenni is kellene valamit: a szemünkbe nevetnek. Ok már mentek ettől a kispolgári kertész szentimentalizmustól; a hét végén aludni, napozni, a kurta vakációkban utazni akarnak. A gyerekeknek egyelőre jó a kert, s a gondukat viselő nagyanya, de ha a háborúsdiból kinőnek, ők se a kertészkedést választják időtöltésükül. S úgy látom, másutt is csak így van. A minap egy autószerelővel jöttem le Pestről; egy száraz szobát építtet a badacsonyi pincéje elé; abban utazott most is; a diplomás fia azonban legfölebb egy kis „kajára” ugrik föl hozzá a vitorlás barátaival. Úgy hogy nekünk már csak szegény gyermekeink érdekében, meg a kertében is, azon kell lennünk, hogy gondozni való gyümölcsfa (az őszibarack szerencsére tizenöt-húsz év alatt kivész) ne szálljon rájuk. De hiszen a kocka el is van már vetve, a kirágott almafák helyébe néhány kis nyírfát, juhart s két díszbokrot raktunk a gyümölcsös közepébe. A Le Notre kertjeinek megvan a mi szocialista közparkjainkban a folytatásuk. A János Kórháztól fák, virágágyak közt sétálhatok le az Erzsébet-hídig; s micsoda pazar kert néz a balatoni utasra csak a kis agárdi állomáson is. A gyümölcsfák is tovább virulnak, mint az üzemi termelés alanyai. Bács megyében egy olyan állami gazdaságban voltam, ahol a törpe almafák ágait fölhajlítva visszakötözték a törzshöz, így kényszerítik nagyobb terméshozamra. A Katonák, Mathiászok kísérletezői leleménye is kutató intézetekben talál medret és biztatást. Az olyanféle kertek azonban, amelyek nekem annyi mindent súgtak, úgy látszik, pusztulóban vannak. Vajon kivész-e az is, aminek a jelképévé tettem meg fiatalon? (1967) 12
