Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Németh László: Pusztuló kertek

denfélefa, s a fennmaradt földön teremjen exportcikkül a francia barack. A jósoknak azonban igazuk volt; az a két-háromszáz öl, amelyen nem barack terem, a meddőség­nek, ha nem a betegségnek lett átengedve. A szilvákról megmondták, hogy azt Sajtó­don beérni még senki sem látta; valami darazsakat emlegettek okul.s valóban mi sem igen kóstoltuk meg: a négy fa a kert északi végén csak szélvédőnek szolgál; ha a virág helyén képződött is valami szilvaféle, beérés előtt uborkaformává torzult és leesett. A ringló pedig meg sem mutatta magát, viszont kapuja lett a pajzstetú'nek, úgy hogy ki is vágtuk, bár elkésve. A dió, mint tudom már, a vizet szereti,s az én kis házam mellett, ahol valami vízér folyhat, a legifjabb szépen lombosodik, a dombhát tízeszten­dős fáit azonban félteni kell, hogy a velük egy időben ültetett mogyorók el ne nyom­ják. A meggy is csak egy-két éven sikerült, a cseresznyét a madarak szüretelik le; a körtén, ha terem, kiállításra való a gyümölcs, de olyan kényes is,s minthogy magasra, szinte jegenye formára nő, nehéz hozzáférni. Az alma az első években cáfolni látszott a jóslatot; egy kis jonathánon huszonnégy almácska termett, harmadévre azonban megfúrta a féreg, amelyet későn vettünk észre. A citromalma sem ismételte meg első szép termését, a starking meg az említendő katasztrófa előtt is csak csenevészt, férge­set termett. Nem váltotta be a várakozást a tíz mandula sem. A keményhéjú, vad- mandulaszerű még hagyján; ha a gyümölcsben sok is a keserű, szép egészséges fákká lettek; a lágyhéjú Akaii hatvanas azonban, mely hatvan százalék pucolt mandulát ígér, inkább csak a moniliát adja tovább a barackosnak; az ágai fölkopnak, virágzása késik, az idei tavaszra (hiába szedettük a gyerekekkel) a tavalyi termés egy részét is áthozta, gombatelepekkel az ágrarögzítetten. Szépen terem évről évre a kajszi, idén az elülső lomha, a koronáját nevelő is fölzárkózott a rózsabarack mellé, a derűlátást legföllebb a környező telkek gutaütött fái rontják velük kapcsolatban. Igazán jól tulajdonképp csak az őszibarack vált be, de az aztán mindenfajta. Idén is megható, hogy a sok ártalom ellenére, mely bordázatát tavasszal olyan ijesztővé tette, milyen gazdag termést kell rajta is felére-negyedére ritkítani. Viszont ő az, akivel mint egy menyasszonnyal állan­dóan törődni kell. Márpedig amióta a mi műfűre, de jó munkás Jóskánk téesz-tag lett, a kertnek nincs állandó napszámosa. A kapához, de a kaszához is egyre bajosabb kezet szerezni. Régen a füvet a szénáért még csak lekaszálták, most már arra napszám, a nap­számoshoz protekció kell. A kapások meg vagy rendes emberek, s akkor elmaradnak, vagy alkalmi beugrók, s akkor istenőrizz a munkájuktól. így aztán öröm, ha egy rende­sebb sofőr haza nősül vagy két állása közt kertész keresetre szorul. A feleségem egy­szer még a tihanyi útépítésnél is toborzott kapásokat. 300 forintban alkudtunk meg. Én diszkréten elmentem sétálni, ameddig dolgoznak. A hegyről látom, hogy a fák alatt fekszenek. Visszamegyek; mint a mesében, meg volt kapálva a kert. Annyi földet húztak a tányérokra, hogy öregiből eltakarja a gyomot. Egy kicsit eldiskuráltam velük, megismertem a nehéz életüket (jászkunba jártak haza); akkor már el is szégyellték magukat a munkájukért, de nem volt mód segíteni. A kapálás-kaszálás persze várhat; amit különösen nehéz megszervezni: a permete­zés. A permetezéstől különben is viszolygok kissé. Magam kemikáliák szedése nélkül kormányozom a betegségem (a vegyi szer vagy hat vagy sem, előbbi esetben mellék­hatása is van) s a növények ha nem is bocsátják magukba a mérget, a szer, ami megvédi őket, ki tudja miben rontja el (nagyapáink kertjében volt gyümölcs permetlé nélkül is), úgy hogy örömmel fedeztem fel Ubrizsy könyvében, hogy az úgynevezett biocönoló­giai irány osztja ellenszenvem. Magam is szívesebben irtanám katicabogarakkal a tet- veket, de hol fogok össze, s tartok ólban annyi katicabogarat? így hát a permetezéssel is úgy vagyok, mint a gyerekeim, unokáim gyógykezelésében a szulfonamidokkal, antibiotikumokkal: a gondjaimra bízottat csak a mesterség törvényei szerint merem gondoztatni. A permetezés azonban, ha a naptári ideje vagy látható szüksége megvan, 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom