Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Németh László: Pusztuló kertek

csészetet, képzeletben összefüggésbe hoztam a két embert; a pusztai birtokos tőle szerezhette az ültetőt dicsérő oltványait.

Ezek a gyermekkori kertek, ahogy az öncélú álmodozást becsvágy és példa költői gyakorlattá alakította, annak atermésébe is beivódtak persze. A versek már elvesztek, de két nagyobb munka címe megmaradt. A Nagybánya volt az első komolyabb színművem, 19-ben írtam, a szülővárosomban töltött nyár, s a Hermann und Dorothea emlékeként; s a Virághegy almásában, vendéglátóim nyaralójában játszódott. Az epikámat elindító verses regénynek, a Péter és Magdának viszont a bogárdi ház, s főként a kert volt a színhelye; két ártatlan gyerek összesodródása egy kerti éjszakán, s a lány öngyilkossága a valóságra ébresztő hajnalon. A kerteknek volt részük abban is, hogy a természetben igen korán a növények pártjára álltam, a botanika lett a vágy-tudományom, s a magyar irodalomtörténet foltjai közül a Földi—Csokonai—Fazekas füvész szigete, ahova kívánkoztam. Egyik első elbeszélésem: A botanikus révbe ér, egy öreg növénytudós haláláról szólt, egyik első tanulmányom A botanikus Csokonairól.

De volt komolyabb, sőt súlyosabb következménye is a kertek sugalmazásának. Mint fiatal házas megint újfajta kerteknek lettem ismerősük. Mialatt mi a diáktanítással megtoldott fogorvosi jövedelmünkön Olasz- és Franciaországba utaztunk, anyámék, hogy a gondjukra bízott kislány jó levegőn legyen, Felsőgödön egy ismerős szabónál béreltek nyárilakást. A hely bevált, s hazajövet a nyár végére mi is kinnmaradtunk; ott kezdtem írni a Kárpátiék babiloni fűzfája alatt az Emberi Színjátékot. Ez a Felső- göd nagyon vonzó hely volt akkoriban; a háborús pallércsönd s a világválság közt hirtelen duzzadt meg, inkább fővárosi kirajzókból, akik a gyerekeiknek levegőt, maguknak egy kis szabadtéri munkát kerestek, mint a fővárosra települő népvándorlókból. Frézpiros, nehéz fillérekből ragasztott cseréptetők, sok fiatal házas és kisgyerek; a vasút és a Duna közt inkább tisztviselőfélék, a másik oldalon a faluban vasutasok, nyomdászok, gyárimunkások, akik sűrű csomóban állták végig, rohamra készen a reggeli vonatnál a sínt. A meleg homok, a víz közele, a visegrádi szorosból befúvó hegyi levegő, s tán a jólindult regény is kívánatossá tette a helyet, úgyhogy különböző pénzügyi manőverek jóvoltából, fogorvosi tartalékainkat is bevetve, még azon az őszön nekünk is volt házunk a vasút közelében, mely szüleim, főleg apám öregkorát szépítette meg. A kert, amely idáig inkább csaksugallt, eltakart, itt kezdett gondolatokat ébreszteni. Nem a mi buckára rakott fáink, melyekről apám reggelente kezével morzsolta le a beteg leveleket, hanem a többieké: a kis kétszáz öles haszonkertek, melyekben kora tavaszi mákvetéstől őszi levélégetésig mindig nyesett, öntözött, barkácsolt egy-egy munkából hazaszabadult férfi. Mint a házak, a kertek is fiatalok voltak, törpe vagy középtörzsű fák; írás-penzum utáni sétáimon a homok száraz geológiájával a természetalakító iparkodás, a kis földfoltokból kicsalt boldogság is fölszívódott közérzetembe. Ami nagyobb művet írtam egy évtizeden át, itt készült a tavaszi-őszi bejárásokkal megtoldott szünetekben: az Emberi Színjáték, a Gyász, a Bűn, VII. Gergely, Medve utcai polgári, az Utolsó kísérlet öt-hat kötete, a legtöbb Tanú szám. De beleszólt a mindig megjövő ihletnél közvetlenebbül is a kis kertváros az életembe. Itt kezdtem el gondolkozni, hogy azzal a sok munkakedvvel, örömmel, amelyet ezek a Pesttől menekülő kertek szívnak föl, hogy lehetne a munkaidőt is átitatni, az igazságosabb elosztással az embereknek a munka örömét is visszaadni. Az a ,, kis polgáriság”, amelyet kritikusaim olyan diadallal fedeztek föl gondolkozásomban, itt vette belém magát. Apó- somékkal megbékélve, az ő Dorog melletti birtokukon is töltöttem egy-két hónapot, s afixfizetéses cselédek, s a részért dolgozó tokaji szőlőmunkások életkedvének, munkakészségének az összehasonlítása közben fedeztem föl azt, amit ma személyes érdekeltségnek neveznek. S minthogy ez volt a nyár, amelyen a Tanú első száma készült, — a vakmerő beleszólásé az irodalmon túleső dolgokba —, amit a kertek súgtak, esz5