Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 11. szám - KRÓNIKA - Hírek

A szektákat mint jelenséget kívántam bemutat­ni. Nem voltcélom a definiálás, holott vettem a fáradtságot, hogy a Vallástörténeti Kislexikonon kívüli irodalmat is átnézzem. Megokoltam a szek­ta, ill. a deviáns vallásosság gyűjtő fogalomként való alkalmazását a 40. oldal 5. bekezdésében. Val­lástalan világ felé haladunk, amelyben a keresz- tyénség felekezeti különbség nélküli deviáns vi­selkedési forma lesz. A keresztyénség magán­ügyévé válik, hogy felekezeteik hogy fordítanak hátat egymásnak, vagy üresednek meg. A közgondolkodás nem definiálja a vallásos csoportokat, hogy ez szekta, ez kisfelekezet, vagy a történeti egyházakban „előimádkozó”. A kele- biai kocsirendező azt mondja a baptista munka­társáról, hogy szektába jár. A forgalmista X. P. Jehova tanúról, hogy „szektahívő”. Kiskőrösön a borbélyüzletben hívőnek mondták a baptistá­kat, de hívőnek a pünkösd istákat is. Nem érzé­kelik a két felekezet közötti különbséget. Egy utcát hívő sornak mondanak, ahol baptisták lak­nak. Szándékom se volt, de a közgondolkodás is megóvott attól, hogy felvilágosítást adjak arról, hogy „mik a szekták, a történelmi egyházak és a szabadegyházak ismertető jegyei”. Lehet, igazuk van, hogy „túlságosan régi” a Csikesz-idézet. Több mint tíz könyvet és trak­tátust kaptam különböző felekezetektől. Csak a Boldog élet 73. c. kiadvány nyomtattatott Ma­gyarországon. És a többi? A Csikesz-idézet régi, de tudomásom van róla, hogy Dél-Dunántúl egyik nagyvárosában baptista, a fővárosban pünkösdista imaház épül külföldi segítséggel. Nem tudom, miből gondolják, hogy a „baptis­ták kiállhatatlan mosolya” bosszantott. A 49. ol­dalon egyes megkérdezettjeim mosolyáról írok, felekezeti megjelölés nélkül. A jehovistákkal kapcsolatosan közölt anyagom egyértelmű. Egy ilyen társadalom- és életellenes vallásos torzulást semmiféle írói eszközzel nem lehet úgy ábrázolni, hogy az bárki előtt is nép­szerű legyen. Észrevételeik summázásában érdekes, hogy önök arra gondoltak, amire én nem akartam el­juttatni az olvasót. Még egy játékos képletet is felállítottak: volt, nincs, mégis van. Talán nem véletlen. A deviáns meghatározással csak elgondolkod­tatni akartam. Mindenki a Bibliára hivatkozva állította egyedül üdvözítő igazát. Akkor mi a Biblia igazsága, és melyik felekezet birtokolja azt? Megítélésükkel, hogy „egy ilyen tanulmány nem segíti elő az egyházvezetők azon fáradozá­sait. ..” nem értek egyet. Én eddig úgy gondol­tam, hogy az egyháztagok sajátos „hitélete” és a társadalomba való hasznos beépülése nem egy­más mellett, hanem egymással összefonódva, szo­ros kölcsönhatásban létezik — függetlenül az egyházvezetők fáradozásaitól és szociográfiai ta­nulmányok közreadásától. KOVÁCS JÁNOS KÉPZŐMŰVÉSZETI HÍREK Kátai Mihály festőművész olaj-tanulmányait, zománcképeit és népmese-motívumos sarokszek­rényét állította ki népművészeti darabok társa­ságában a nagykőrösi Árany János Múzeum. Az idei Múzeumi Hónap alkalmából a kecske­méti Katona József Múzeum nagyszabású régé­szeti kiállításon tárta közönség elé a honfogla­láskori művészet legszebb emlékeit, a kiskun­félegyházi Kiskun Múzeum pedig otthont adott a B. Mikii Ferenc, Baján dolgozó festőművész, több éves művészi munkásságát összefoglaló tár­latnak. A Képzőművészeti Világhét Bács-Kiskun megyei eseményei közül kiemelkedik a ménteleki grafikai és gyermekrajz kiállítás; valamint a Pan­nónia Filmstúdió Rajz- és Animációs Műtermének Filmgrafikai tárlata és az Óceánia művészetét be­mutató UNESCO vándorkiállítás. Goór Imre festőművésznek firenzei útiraj­zait, cinkmetszeteit és új olajfestményeit mutatja be novemberben a kecskeméti Megyei Művelő­dési Központ. Dugár János keramikus, a Népművészet Ifjú Mestere azokat a fekete edényeit mutatta be jú­lius hónapban egy kecskeméti kiállításon, melyek e kerámia fajta forma-és díszítési rendjét próbál­ják felújítani. Az I. Nemzetközi Zománcművészeti Al­kotótáborban készült műveket szép és tanul­ságos kiállításon mutatták be augusztusban a kecskeméti Művelődési Központban. A zománc táblaképszerű felhasználása mellett többségben voltak a zománcozás hagyományaihoz hű, síkban, főleg népművészeti motívumok felhasználásával alakított, dekoratív művek. A zománcozás élet­képes perspektíváját mutatták a nagy falfelü letek­re, külső és belső terekbe szánt murális tér vek. A nemrég fölállított kecskeméti Kodály-emlék- mű szobrásza, Meloccó Miklós (építésze: Keré- nyi József) műhelykísérleteit mutatta be augusz­tusban. (Művelődési Központ, Kecskemét.) A VI. Népzenei Találkozó idején kiállítás nyílt a Király IIus pályázatra készült népi hangszerek­ből és Pólyák Ferenc Matkó pusztai fafaragó műveiből. ÁRA: 6,— FT

Next

/
Oldalképek
Tartalom