Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - KRÓNIKA - Orosz László: Kecskeméti kis irodalomtörténet (IX. rész: A két háború között)
KRÓNIKA OROSZ LÁSZLÓ KECSKEMÉTI KIS IRODALOMTÖRTÉNET 9. A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT A fehérteri or derékba törte azokat a törekvéseket, amelyek Kecskemét kulturális életének, irodalmának fellendülésével biztattak. Elhurcolták, meggyilkolták Buday Dezsőt s a Tanácsköztársaság számos más kecskeméti vezetőjét, köztük olyan tehetséges fiatal újságírókat, mint Simon István és Berkes Ferenc. A Magyar Alföld megszűnt, Hajnal Józsefbe belefojtották a szót. Székely János sorsát nem ismerjük, valószínűleg őt is meggyilkolták. Tóth Lászlót börtönbe zárták. Hasonló sors jutott osztályrészül egy sor Kecskemétről elszármazott jeles írónak, irodalmárnak, művésznek is. Braun Somát bebörtönözték, Révay Józsefet megfosztották egyetemi katedrájától, Vágó Bélát, Sisa Miklóst, Sinkó Ervint emigrációba kényszerítették, fegyelmi vizsgálattal zaklatták Kodály Zoltánt is. A Tanácsköztársaság idején vállalt szerepe miatt kellett elhagynia az országot a volt kecskeméti diákból lett filmrendezőnek, Korda Sándornak is. Aligha volt még egy korszak az ország történelmében, amikor a gondolatot úgy üldözték volna, mint a fehérterror éveiben. Mint a közélet minden területén, a Katona József Körben is az ellenforradalmi rendszer kiszolgálói vették át a vezetést. Sándor Istvánnak, Kada Elek demokratikus gondolkodású utódjának nemcsak a polgármesteri tisztségből, hanem a Kör elnöki székéből is távoznia kellett. A 20-as években a Horthy-korszak rossz emlékű kultúr- politikusa, Pékár Gyula a Kör leggyakoribb vendége. A modern törekvésektől való korábbi óvatos elzárkózás nyílt gyalázkodásba csap át; 1927-ben a Kör egyik reprezentatív ünnepélyén hangzik el a következő mondat: ,,Ady nem ösztönözheti az ifjúságot hazafiságra, mert a magyar földet a lelkek temetőjének nevezi, a rónát halál- szagúnak, s nem lehet megváltója az ifjúságnak, akinek mindene a pénz.”1 Ekkor folyik a szélsőségesen reakciós, s a lassan ocsúdni kezdő haladó irodalom vitája a „kettészakadt irodalom”-ról: a Kör Berzeviczy Alberték, a reakciósok oldalán teszi le a voksot. Az 1933-ban — húsz évi szünet után — megjelent évkönyv jórészt dilettáns alkotásokat publikál, kivétel néhány pontos adatokon alapuló irodalomtörténeti tanulmány, mindenekelőtt Hajnóczy Iván Katona-tanulmányai. Hajnóczy a pozitivista irodalomtörténeti kutatás legjobb eszközeinek birtokában, nagy szorgalommal és precizitással gyűjtötte össze a Katona kecskeméti éveire vonatkozó emlékeket, két könyve: Katona József Kecskeméten (1926) és Katona Emlékkönyv (1930) máig is a Katonairodalom alapvető művei közé tartozik. Hogy Kecskemét irodalmi kultúrája nem süly- lyedt el az ellenforradalmi idők reakciós dilettantizmusában, hogy a Katona József Társaság (1933- ban vette fel ezt a nevet) előadói emelvényén Pékár Gyula és társai helyére a haladó magyar irodalom reprezentatív képviselői, mint például Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Németh László, Tamási Áron, Sárközi György léptek, mindenekelőtt Tóth Lászlónak köszönhető. Tóth László a felszabadulás előtt nem volt tagja a Társaság vezetőségének, előadást is csak 1937-ben tartott először, Kecskemét és a haladó irodalom között azonban ő volt az összekötő láncszem. Tóth László (1895—1964) a Tanácsköztársaság idején a kecskeméti direktórium művelődés- ügyi előadója volt. Másfél évi börtönre ítélték, kiszabadulása után a Részvény Nyomdához került, s ennek hamarosan átvette a tényleges vezetését, 1934-ben pedig hivatalosan is az igazgatójává nevezték ki. Irányítása alatt a kis vidéki nyomda a magyar irodalom egyik jelentős kiadójává vált. Tóth előbb sakkfolyóiratával és sakkkönyvekkel szerzett hírnevet a nyomdának: első nagy irodalmi vállalkozása Németh László Tanújának megjelentetése volt. Eléggé közismert Németh László emlékezése arról, hogyan került kapcsolatba Tóth Lászlóval. Már első találkozásukkor többet látott benne, mint nyomdai üzletszerzőt: „az irodalomban sem volt idegen, s nyilván kedvére volt a különös folyóirat, amelyen át ő is segít az állóvízzé vált irodalom megkavarásában” — írja róla Németh László.2 Az író-szerkesztő és a nyomdász-kiadó kapcsolata hamarosan eszmék és élmények kölcsönösen termékenyítő cseréjévé alakult. Tóth László megismertette a Tanú szerkesztőjét a kecskeméti szőlő- és gyümölcskultúrával, s ez — mint ismét közismert — rendkívüli hatást gyakorolt Németh László gondolkodására. „Kecskemét a diadalmas belterjesség, a homokból tüzes és illatos minőséget csikaró munka és lelemény jelképe lett szememben — az, amit a Minőség forradalmában meghirdettem. Amikor Kert- magyarország eszméjét s nevét a magyar gondolkodásba belévetettem, voltaképp Magyarország elkecskemétiesítésére gondoltam.”3 A Tanú mellett Németh László több más műve 92
