Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - MŰVÉSZET - Naiv művészek vallomásai - Török Sándor
tél volt, mikor azt festettem, és elgondoltam, láttam, hogy nagyon futkároznak a lovasszánkókkal, s akkor átnéztem a dolgot, és szintén nekifogtam, és szánkót festettem a téli időszakban. (Süli András szülőfalujában, Algyőn készített festményeit rendszeresen Budapestre küldte az „Őstehetségek Boltjába”. Azonban a képekért járó honoráriumot hiába várta, ezt megelégelve egy napon algyői házának udvarán a még nála levő képeket halomba rakta és elégette. Ekkoriban ismerkedett meg az algyői búcsúban Molnár Gizella vásári giccsfestőnővel „A Művésznővel”, akinek hívására 1938-ban vele egy háztartásba, Szegedre költözött, de nem mint élettárs, hanem mint cseléd. 1966 tavaszán hosszú keresés után megrendítő körülmények között találtunk rá Süli Andrásra Szegeden, a „Művésznő” lakásán. Segíteni próbáltunk és sikerült kallódó festményei közül harminchármat összegyűjteni. így rendezhettük meg élete első gyűjteményes kiállítását 1968 júniusában Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum kupolatermében.) Húsz éve, mióta Szegedre bejöttem, azóta nem festettem, abszolút semmit sem. Huszonöt év óta várom, hogy a képekkel majd elszámolnak, de ezideig, mindmáig még ez mög nem történt. Az utolsó filmkocka felirata: Süli András 1969 őszén elnyerte a Naiv Művészek I. Nemzetközi Kiállításán, Pozsonyban a Triennálé Nagydíját. A 7000 koronás nagydíjat már nem vehette át. 1969 október 20-án meghalt. TÖRÖK SÁNDOR 1896 BOCSÁR (Török Sándorral a magnetofonfelvétel 1973 tavaszán, budapesti lakásán készült.) 1896 június 26-án Bocsáron születtem, egyszerű szülők gyermekeként. Egy és két éves korom között kerültem Szegedre, az édesanyám ölében. Apám uradalmi vadőr volt báró Baity Iván többezer holdas birtokán. Édesanyám kilenc gyermeket hozott a világra, de csak hatan maradtunk életben. A festészethez nyugdíjazásom után, 1966-ban, a hetvenedik évem után fogtam hozzá. Pontosan a születésem napján jelentettem be a feleségemnek, hogy festeni fogok. Feleségem meglepődött, mert sohasem látott rajzolni, inkább verseket írogattam. Amikor a festészet bennem megszületett, nem gondoltam egy pillanatra sem, hiszen még egy torz rajzot sem készítettem, hogy mi is az a festészet. De a kijelentésem úgy hangzott el, hogy azt tettnek is követnie kellett. A festészet bennem ellenállhatatlan erővel tört ki. De itt egy versem sorát kell idézni: „Alkotni, szeretni, a földtől az égig ...” FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE RAFFAI SAROLTA ZÁM TIBOR 79
