Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - MŰVÉSZET - A naiv művészetről - Moldován Domokos magnetofon beszélgetései - Bata Imrével
nagy, megrakott kocsit akar a kátyúból kiemelni. Na most a három ember mellé adva van még az emberek közé tartozó állat, a ló. A lónak az inai is megfeszülve húzzák a szekeret. Úgyhogy ez szinte apoteózisa az emberi erőfeszítésnek. Nekem ez tetszik. És talán még egy szóval arról is meg kellene emlékezni, hogy ezt a táblaképét Pólyák Ferenc nem megrendelésre készítette. Tudniillik a mostani megrendelések, sajnos, a naiv művésztől gyakran azt kívánnák, hogy minél nagyobb bajszú, dali ősmagyarokat, olyan Töhötömöket ábrázoljanak. Hát ezek a Töhötömök, ezek nem jók, — akár a Pólyák Feri csinálja, akár más. Úgyhogy azt hiszem, ezzel befejeztem. BATA IMRÉVEL (Hozzád is hasonló volna a kérdésem: mit jelent számodra a naiv művészet!) Hát ezután, ami itt elhangzott, már nagyon könnyű lesz nekem valamit mondani, tudniillik én magam is teljesen úgy gondolom, ahogy Károlyi Árny mondta itt az imént, hogy ahol a természettel való azonosság van valahol ott van a naivitás a művészetben.Tehát minden művészet, amelyik képes a természettel egyenes kontaktusba, közvetlen kapcsolatba kerülni, az naiv művészet. És most éppen az a baj, ami a harmincas években is volt. Először is én szeretném különválasztani a nyugati naiv művészetet a közép-keleteurópai ügyektől több okkal is. Az egyik ok az például, hogy a harmincas években itt volt az őstehetség dolog. Lényege igaz volt. Tudniillik a paraszti életforma, mint az utolsó természeti életforma jelent meg a művészetben, — fejezte ki magát a művészetben. De mihelyt arról volt szó, hogy „őstehetség”, az egy tragédia volt. Mondok egy irodalmi példát: Sinka István. Sinka Istvánt fölfedezték és megjelent egy kötete: Himnusz Kelet kapujában. Ehhez írt Féja Géza egy előszót. Ha ezt az előszót elolvasod és utána a verseket, akkor megdöbbensz ma már, hogy hogyan tartozik össze ez az előszó ezekkel a szövegekkel! Tudniillik a szövegek, azok expresszionista versek, — mondjuk Kassákra emlékeztetik az embert, a bevezető pedig elmondja, hogy itt jön egy őstehetség, aki a nép ősi hangját hozza. Hát hogyan! Szóval ez a kettő nem jön így össze. Nagyon érdekes különben, hogy utóbb felfedeztek körülbelül 40 levelet Nagyváradon, amely levelekben versek vannak, — Sinka versek —, ez tulajdonképpen Sinka első indulása, amelyek magyar nóták; magyar nóta szövegek. Sinka írja a felesége húgának, hogy: — Verseket írok, nézd csak, milyenek. És akkor leír egy nótát, amit ő írt. De az egy nóta. Mert tudniillik a parasztok akkor már a cigánynótát énekelték. És a következő korszaka volt az, amikor ez a „naiv művész” expresszionista verset írt és majd csak azután következett egy olyanfajta hang, amire már valóban rá lehet fogni, hogy az a népköltészetre hasonlít: balladás hang, tárgyi anyagában közvetlen megnevezés, és így tovább. Hát ugyanez a helyzet tulajdonképpen a naiv festészettel. (Igen, hát Benedek Péterre is ráragasztották, hogy őstehetség. Ő az első magyar parasztművész és közben teljesen impresszionista képeket festett. Az egész ecsetkezelése és ecsetvezetése az.) Most nagyon érdekes, hogy ez az egész naiv dolog tulajdonképpen, ahogy a harmincas években előbukkant, most is olyan divatszerűen bukkanik elő. Tehát azt mondanám én is, hogy amennyiben a természettel kapcsolatos, vagy a természeti életformával kapcsolatos egy művészet, ez igen, lehet naiv is, de ez a naivság, ez jellemezhet egy modern művészt is. Viszont én se hiszek tulajdonképpen így, ebben a kategóriában, hogy „naiv művészet”. Az egy más kérdés, hogy mindig vannak olyan emberek, akik a dilettantériából léptek valamiképpen ki... és hát a szavakon nem is érdemes vitatkozni. Nem is a szavakon vitázunk itt, hanem inkább csak azt mondanám én, hogy a ma divatos naiv-kultusz kicsit hasonlít az őstehetség-kultuszra. — Mögötte valami fajta szellemi lustaság van. (Talán jobb ízű nálunk ma mégis ez az egész, mert ennek semmiféle üzleti íze nincs, mint ahogy volt a 30-as években nálunk, s most Nyugat- Európában és Amerikában!) Nahát, szóval most én nem akarom a két dolgot összevetni, de valahol... És az is igaz, ahogy Károlyi Amy azt mondta: világmagyarázat. Hát persze, minden természeti művészet valahogyan mítosz. De hát nemcsak a mítoszokra akar visszautalni. Tulajdonképpen az egész modern művészetben érzek egy hihetetlen erőfeszítést, hogy visszakapcsolni a mitológiához valamilyen módon. 72
