Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 11. szám - MŰVÉSZET - A naiv művészetről - Moldován Domokos magnetofon beszélgetései - Weöres Sándorral

(Még egy kérdés. A naiv művészet és a grand art között milyen kapcsolatot vagy átmenetet lát, illetve hol a határ?)

Először is: én csak művészetet ismerek. Mindegy nekem, hogy naiv, vagy nem naiv. A művészetet eszerint osztályozni nem lehet. Ha mégis különbséget akarok tenni, akkor így felelhetek a kérdésre: a naiv festőt elsősorban ösztöne kényszeríti, hogy festői mondanivalóját elmondja. A tanult festő iskolába járt, múzeumokat látott. Sokszor szokták azt mondani X-ről, Y-ról, hogy autodidakta. Tulajdonképpen minden művész autodidakta. így, vagy úgy, mindenkinek magának kell megtanulnia . . . Hiába tehetséges valaki, ha valamilyen közbelépés megakadályozhatja a fejlődésben. És a tehetség mellé még sok mindenre van szükség. Legyen egészséges is, nehogy meghaljon idő előtt, mert akkor hiába tehetséges. S azért is legyen egészséges, hogy ki tudja magát fejezni. Aztán etikus legyen. Karakteres legyen, becsületes legyen, és a tehetségét maradéktalanul használja ki; ha nem, akkor nagy bűnt követ el saját maga ellen és az emberiség ellen.

WEÖRES SÁNDORRAL

(Mit jelent számodra a naiv művészet?)

A naiv művészet ma már, azt hiszem, inkább az üzletnek, mint a művészetnek a keretébe tartozik. Tömegével láthatja az ember a naiv műveket, akár Zágrábban, akár Stockholmban nagy boltokat csinálnak belőle. Valamikor persze a naiv művészetnek több, komolyabb jelentősége is lehetett, akkor viszont üzletre nem nagyon lehetett még felhasználni. Amit a finánc Rousseau, vagy Bombois festett, vagy Grúziában Pirosmanisvili, vagy Jugoszláviában Hegedüsics,Virius,ott a naiv művészet sok mindent meg tudott ragadni, olyan dolgot, ami a szakszerű, a hivatásos művészetből kiesett, vagy ami a szakszerű művészetnek nem volt érdekes.

Tulajdonképpen, amit ma naiv festészetnek ismerünk, abban az időben keletkezett, amikor a történelmi stílus, a zsánerképstílus, a barbizoni naturalizmus, ilyesmi uralkodott. A naiv művészek akkor alig tettek tulajdonképpen egyebet, mint rosszul utánozták Pilotynak vagy Kaulbachnak a történelmit pompázó pikturáját, vagy pedig az érzelmes zsánerképeket, Gruese-t mondjuk. Szóval a korabeli uralkodó pikturát utánozták, a naturalistákat és Bastien Le Page-t, de ahelyett hogy pontos lett volna és szakszerű ez az utánzat, szerencsére nagyon sokat tudtak belevinni a saját életükből, a saját gondolkozásukból.

(Úgy látom, hogy Te a naiv művészetet elhatárolod, s kizárólag a század- forduló környékéről szólsz. Apollinaire-ék idejéről. Úgy tudom, hogy Apollinaire használta először ezt a szót leírva, hogy naiv művészet, éppen Rousseau párizsi kiállítása kapcsán. Én úgy gondoiom, hogy minden kornak megvolt a maga naiv művészete. Te valahogy nagyon a századforduló idejéhez kötötted. Herbert Read is kirekeszti szegény naivokat a „paradicsomból”, noha éppen — a műtörténetben talán először — Rousseau- tól, s naiv társaitól kívántak tanulni, siettek ihletért Picassóék. Annak ellenére, hogy Rousseau-t kikacagták, gúnyt űztek vele, de azért szerették, s erőteljesen figyelték. Mint ahogy abban az időben lelkesedett az egész művelt világ — de elsősorban Párizs — a néger plasztikáért, az orosz, s európai parasztművészetért.)

— Lehet, hogy minden kornak volt naiv művészete, hiszen egy régi római, vagy egy középkori börtönben ha látjuk felvésve a pikáns ábrákat vagy az akasztott embert, vagy akármit, az is tulajdonképpen naiv művészet, amit a bebörtönzött rab unalmában a falra pingált, olykor igen ügyesen. És hát Magyarországon a piktura sokáig naiv jellegű volt. Ha például megnézzük Wathay Ferencnek a miniatűrjeit, amivel saját kéziratos kódexét, verseit illusztrálta, hát azok naiv dolgok.

(Az 1604—1605-ben írott „Énekes keönw”-re gondolsz?)

— Igen, vagy ahogy nálad, Domokos a naiv filmsorozatod első filmjében megjelenik Göböl Gáspár, ha jól emlékszem, a feleségével együtt, vagy valaki más alak is van mellette.

(Igen, éppen összead egy kecskeméti jegyespárt. Ezt a becses matriculát Kecskeméten a Református Egyházközség könyvtárában őrzik).

— Az is például naiv munka, és amellett igen szép. Különben Wathaynak a festményei is szépek Úgyhogy a magyar festészet Kupeczkyt, Mányokit, egypár embert kivéve, mind naiv dolgokból állt.

(Nagyon sok vitára adott okot 1966-ban az első pozsonyi naiv művészettel foglalkozó triennálén és kiállításon Csontváry néhány képe. Nagyon helytelenül vitte ki a Magyar Nemzeti Galéria Csontváry képeit. Otto Bihalji Merin, aki a világ naiv művészetének valóban kiváló ismerője, ami70