Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 11. szám - MŰHELY - Romsics Ignác: „Az Alföld” - Kecskeméten

A vitának, s ezzel Az Alföldnek is, az első világháború'kirobbanása vetett véget. A munkatársak harmada már az első hetekben a frontra került, s a többiek életritmusát, munkarendjét is megbolygatta vagy felborította a négyesztendős pokol. A tervezett júliusi szám már meg sem jelent. Olyan időszak kezdődött, amely Az Alföld munkatársainak sorát egyrészt megritkította, másrészt az alapvető kérdé­sekben vallott egyetértésen alapuló együttműködést felbomlasztotta. Szőri József egy galíciai tömeg­sírban maradt, Horváth Ambrussal a fronton szerzett betegség végzett 1918 őszén. A háborút átvésze- lők zöme a polgári demokratikus forradalom lelkes támogatója, néhányuk vezetője lett. Hollós Szege­den, Lőwy és Buday Kecskeméten lettek a nemzeti tanácsok gyakorlati irányítói; Sisa Miklós 1916-tól Budapesten fejtett ki antimilitarista tevékenységet. A főmunkatársak közül 1918. okt. 31-én csak Csekey István maradt el, 1919. március 21. tovább bontotta a „kecskeméti progressziót’’. Sisa — való­színűleg Jászi útmutatását követve — nem vett részt aktívan az eseményekben, Hollós Józsefnek és Lőwynek a diktatúrához való viszonya sem volt olyan zavartalan, mint amilyen odaadó lelkesedéssel az őszirózsás forradalmat támogatták. Az i-re 1919 ősze tette fel a pontot, amikor azok jutottak hatalom­hoz, akik már 1914-ben is Az Alföld szellemének és munkatársainak az ellenségei voltak. Moór Károlyt a véletlen mentette ki a Héjjas-fivérek kezéből, Buday Dezső az áldozatuk lett. Hollós József, Sisa Miklós és Lőwy emigrált, Székelyjánost a román királyi katonaság végezte ki, Mariházyt a magyar kormányok hurcolták meg. Talán törvényszerű is, hogy a politikába legkevésvé avatkozó, s szemléletileg ekkor leg­kevésbé radikális Csekey István lett az egyetlen, aki az ígéretes gárdából kibontakoztathatta, és Magyar- országon bontakoztathatta ki tehetségét. Ha másként nem, úgy minden bizonnyal emlékezni fog rá a tudománytörténet, hogy ő találta meg a Pragmatica Sanctio elveszettnek hitt eredeti példányát. Noha ezek a felvillantott felfogásbeli különbségek részben valóságként, részben lehetőségként már a lap megjelenésének idején is megvoltak a munkatársak és — mint arra rámutattunk — cikkeik között, 1914-ben korántsem az ellentétek domináltak. A világháború előtt Kecskeméten filantróp, feminista, polgári radikális és szociáldemokrata együtt küzdött a társadalmi viszonyok és a politikai élet feudális elemeinek a felszámolásáért, amely mindannyiuk érdeke és célja volt. Ennek az összefogásnak és harc­nak volt terméke Az Alföld. Érzékeltettük, hogy a lap közleményei — bár itt-ott eredeti meglátásokat is olvashat az érdeklődő — új eredményekkel nem járultak hozzá a társadalomtudományok fejlődésé­hez, ma már szépirodalma sem több kordokumentumnál. Elméleti természetű erényei tehát nem szá­mottevőek. Mégis nehéz ismertetésünket bíráló megjegyzésekkel zárni, mert Az Alfölddel, egy vidéki folyóirattal szemben nyilván helytelen lenne az eredetiség igényével fellépni akkor, amikor legnagyobb­részt a Huszadik Század tanulmányai is a nyugat-európai tudományos élet új eredményeit értelmezték, jobb esetben hazai viszonyokra alkalmazták. Az Alföld nagy érdeme közvetítő szerepében rejlik. A Nyugat vagy a Huszadik Század 1000—2000 példányából valószínűleg kevés jutott el a Duna-Tisza közére és Kecskemétre, s nyilván kevés volt azoknak a száma is, akikjászi Oszkár és Osvát Ernő lapjai­nak a hasábjain megszólaló gondolatok befogadására képesek voltak. Lőwynek és munkatársainak volt tehetségük Nyugat-Európa és Budapest szellemi kohóiból érkező üzenetek befogadására, s volt energi­ájuk és bátorságuk ezeknek az üzeneteknek a lefordítására és „sokszorosítására”. Az Alföld Kecske­méten ugyanazt a funkciót látta el, mint a polgári radikálisok, galileisták és szociáldemokraták folyó­iratai a fővárosban. Erénye, mint nekik, a bírálat és erjesztés, a gondolatébresztés és útmutatás volt, amellyel — akarva-akaratlanul — 1918 és kisebb mértékben 1919 nagy kísérlete előtt törte az utat. SÜLI ANDRÁS: ÉTKEZŐ CSALÁD 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom