Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Szociográfusok tanácskozása Kecskeméten (Összeállította Zám Tibor)
lehetséges maradéktalanul. Egyetértve ezzel az intencióval, csak azt szeretném jelezni, hogy ez egy nagy, hosszú távú történelmi folyamat. A szocializmus egész korszakában ennek csak a feltételeit fogjuk megteremteni! Vannak olyan tényezők, amelyek társadalmilag determinálják az egyes embert. Például olyan dologban, hogy a társadalmi munkamegosztásban hol foglalja el a helyét. Amíg a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely társadalmilag objektív, determináló tényezőit nem számoljuk föl, addig nyilvánvalóan nem beszélhetünk a nemzet összes energiájának a felszabadításáról. Teljesen egyetértek abban is, hogy a nemzeti, összes társadalmi energiánknak a felszabadítását tudatos tényezők is zavarják. E tudati, magatartásbeli akadályok között az egyik, ami feltétlenül leküzdendő, a nemzeti tudatnak a megsértése, a sajátosságoknak a lebecsülése vagy degradálása. Kötelességünk minden ilyennel szemben fellépni. Amivel ki szeretném ezt egészíteni, hangsúlyosan az ,hogy meggyőződésem szerint a nemzeti energiák felszabadítsának ugyanilyen akadálya a nacionalizmus, vagy annak a fel nem ismerése, hogy a mi nemzeti energiáink felszabadításának egy rendkívül kiterjedt és egyre terebélyesedő feltételrendszere van. Ma már a világ összefüggő, egységes, és ezen belül rendkívül fontos a mi nemzeti energiáink felszabadítása. A magyar történelem ismeretében ebben is feltétlenül egyet fogunk érteni: tulajdonképpen minden nemzeti, népi energia felszabadítása vagy annak a közelítése, az irányába tett jelentős történelmi lépés a mi történelmünkben és más népek történelmében elválaszthatatlan a nemzeti kereteken kívüli erőkhöz való kapcsolódástól, István királytól kezdve a humanizmuson, a reformáción át a reformkorig és Végig. Én mindenesetre arra hívnám fel mindannyiunk figyelmét, jelesül a szociográfusok figyelmét, hogy mind a két akadályozó tényezőre legyenek tekintettel, és ne csak az egyiket hangsúlyozzuk, mert az egyiknek a hangsúlyozása — akárcsak a szociográfusok körében való egyoldalú hangsúlyozása — tévedésekre vezet. A másodiknak az egyoldalú hangsúlyozása is. Mi nem akármilyen nemzet Vagyunk, mi szocialista nemzet vagyunk. Ugyanúgy, ahogy a polgári nemzeteknek is voltak a nemzeti kereteken túlmutató osztályalapon történő nemzetközi összefüggései és feltételrendszerei, ugyanúgy a szocialista nemzetnek is vannak osztályalapon a nemzeti kereteken túlmutató összefüggései, összefüggésrendszerei és a hazafiságnak ilyen vonatkozású kötelezettségei. Az anyagiassághoz és a szocialista morálhoz is volna néhány szavam. Emlékszem egy vitára, amikor az új gazdasági mechanizmus érvényesülése után tényleg nagyon lényeges kérdés volt az, hogy vajon itt a nagyobb választék, a gyarapodó anyagi lehetőségekkel hogyan éljünk. Hogy mi a szocialista fogyasztási morál? Illetve a jobb anyagi feltételek próbatétel elé állították-e a szocialista tudatot és morált? Teljesen érthetően nagy vita alakult ki. A vitában voltak olyan felfogások, amelyek ezt a kérdést bizonyos régi közösségi formák moráljának a felidézésével vélték mego'dhatónak; és voltak olyan nézetek, amelyek ezzel vitázva elbagatellizálták a kérdés jelentőségét. Meggyőződésem, hogy mind a két vitapóluson mind a két felet a szocializmus idegesítette, és mind a két vitafél a maga hibahányadokkal terhelt nézeteit a szocializmus érdekében adta elő. Utólag visszatekintve ezt a vitát nem minősíthetném úgy, hogy akár az egyik, akár a másik felet elítéljem. Ami a családot, ami a népszaporodást illeti. Teljesen egyetértek, valóban voltak olyan nézetek, amelyek a családot negligálták. Bizonyos utópisztikus, voluntarista koncepciók jegyében lesöpörte az asztalról, és kommuna-elképzelésekkel állt elő, egy szűk értelmiségi réteg, amely az összes feltételek maximális meg nem létének az ürügyén a maga kicsinyességének és önzésének adott hangot. 85
