Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Varga Domokos: Az elátkozott kanális
Nyáron gazdátlanul állt a pavilon, s ahogy anyám mondja — még mindig botránkozva — „mindenféle förtelmeket írtak a falára”. Kik? Nyilván azok a faluszéli legénykék, akik telente — korcsolyájuk nem lévén — legfeljebb maguk eszkábálta fakutyával közlekedtek a jégen. Aki meg télen csizmában járt, az a csizmapatkón csúszkált. Február tájt aztán gyöngülni kezdett a jég — szakadtam bele magam is térdig —, majd el is tűnt, s megint csak anyám szavával: „egész tenger volt ottan, egy órjási tengervíz, hogy nem lehetett látni a végit”. Ez a tenger kísérte végig a vasutat, Pest aljától le a kiskőrösi homokhalmokig. De többnyire oly sekélyen, hogy még gyerekek is meglábolhatták, csak hellyel-közzel voltak mélyebb részei. És ilyenformán volt ez a vasúttól távolabb eső területeken is, mondjuk Bábonyon, a szentmiklósi határ túlsó oldalán. Az itteni vízivilágra így emlékszik vissza — szót szóra mondva— két öregember, Rácz István és Szekeres György: — Példájuk hogy eemondjam, hát én Kecskemétrű kerűtem ide. Kecskeméti születésű vagyok, hát engöm a mönyasszonyom ladikkaa hozott mindég ide be. Hát ez vót, mikor is? No, húszba. Ezörkilenc- százhúszba. Gyüttem Kecskemétrű, leginkább lóvaa, kocsivaa, de ugye, rokonok vótak itten Bábonyon, aara a . .. má te tudod a Ráczokat, azokná vót a hadiszállás, má ott szátam (= szálltam) mög a kocsivaa, onnan mög aztán leginkább gyalog .. . vót úgy rá eset, hogy lóháton gyüttem ide. Má példájul ha onnan gyalog gyüttem ide, akkó csak csónakkaa tudtam ide begyünni. Akkor a mönyasszonyom gyütt elémbe a csónakkaa, hozott ide be. Vót is, hogy mögkérdezte: „Mit szótá (= szóltál) vóna, hogyha, aszongya, belefordítottalak vóna a vízbe?” Mondom: „Többet nem gyüttem vóna hozzád!” (kacag) Hát ilyen eccerű ladikforma dolog vót az, nem olyan nagy csónak, mint akik a Dunán vannak, mög a tengörökön, csak olyan ladikféle . . . — Deszkábú vót csak. — Deszkábú. Három-négy személyzet azé belefért. Osztán csak nem evezővee, hanem tolórúddaa, avvaa. . . Mint a halászoknak van az a tolókájuk, kissebb vizekön a halászok mikó mönnek, hát ugye, ilyen vót az a csónak, vagy ladik, vagy hogy mondjam. — De néhol olyan gaz vót ám, hogy nem mönt el benne a ladik. Azé hítták turjánnak, hogy a ladik ott ee nem mönt benne. — Nem bírtuk a ladikot eetóni (= eltolni). Gyalog köllött mönni. — Turjánnak hítták ezöket. Turjánnak. — Az, turján. Ebbe vót ám két, két és fél méterös káka. Nem nád, hanem káka. Pipic, Pipicalj . .. — Hát a Pipicaljat, azt má oszt kint, aztat a Szombatiék felé, azt hítták . . . még máma is Pipicalj az. De igazábú csak turjánnak nevezték az összes területöt, ebbe oszt beleértetődik Adacs, aara, mer aara is hát mind turjánok vótak. Ezt csak úgy nevezték, hogy turján. Hát ez osztán termött két, két-három méterös magas kákát. Mást nem, semmit. Abba osztán vizek vótak, úgy hogy egész nyáron abbú nem apadt ki a víz, mög piócák, azok oszt vótak löhetőssen benne. Hú, az annyi vót, hogy! — Hát a piócátú nem fét (= félt) az embör, azt legföljebb, mikó má teleszítta magát, osztán nem áhatta (= állhatta) az embör, akkó lehajigáta a lábaszárárú. — Még kígyó is akadt ám benne ölég! Ezök a siklók, én nem szeretőm űket, irtózik az embör tűle. — Mezítláb nem lőhetett, nem vót tanácsos . . . — Má mög azé is nem vót tanácsos, mer a torzsok mög főszúrták. Csizmába möntünk . . . — Szödtük a szárcsatojásokat, mög a vadlibatojásokat a nagy gazba. —- Kosárba! Vittük a kosarat, lábótuk (= láboltuk) a vizet, mer olyan gaz vót ám! — Hát oszt még a Csintovába! Abba vót gyékény, nád, csatak, káka, csirkáka, mindönféle! Egyik helön ilyen, a másik helön amolyan, mög a hínárok, olyan vastag hínárok ténleg, a jószág belemönt, hát utóbb annyit tót (= tolt) má elöl a szegyivee, hogy nem bírt mönni, ez a hínár annyira összegyüle- között előtte. Csúnyák vótak azok! — Példájul hát mikó gyüttünk kocsivaa, oda Rácz Nándorékhó, hát bizon fő köllött jönni az Aacserén (= Alcserén) a kocsideszkát, a izén körösztű, a kocsi tetejin körösztű. — Az ódalra! — Oda! A lovak mög úgy úsztak, úgy hoztak át bennünket a.. . minek nevezik?... a leshögyi hídon innen az a rész? . . . hát azon a részön olyan víz vót, mondom, hogy ottan se a kocsi nem érte, a kocsikerék a mocsárnak a fenekit, se a ló lába. Hát valósággaa úgy úsztak velünk a lovak, oszt úgy hoztak át a vizön bennőnket. Röndös parasztkocsi vót, vasaat (= vasalt) kocsi, de hát a vízön könnyű vót, mer hát, ugye, a víz föntartotta. — Föntartotta a sok gyékény, mög a lenge sűrű gaz ... Az is föntartotta. — A lovak mög hozzá vótak szokva. — Kiscsikó koruktú benne vótak! 32
