Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Szociográfusok tanácskozása Kecskeméten (Összeállította Zám Tibor)

ötvenes években szociográfiát írni. Aztán a politika észhez tért, megjavult, és most már lehet. Hát nem ilyen egyszerű ez a kérdés, sokkal bonyolultabb. Aki majd egyszer DARVAS helyett vállalkozik a szociográfia szociográfiájának megírására, szívesen szolgálok majd adalékokkal ezekről a nehéz esztendőkről, amelyekről különben sok szó esett itt. Higgyék el kérem, hogy minket az irodalom részéről is le akartak beszélni arról, hogy szociográfiát csináljunk. Le akartak beszélni olyan emberek, akik, mint akkoriban, most is azt mondják, hogy nincs ennek semmi létjogosultsága a magyar irodalomban. Ők nem értik azt a jogfolytonosságot, azt, amit mi érzünk, s ami van.

Még ezen belül is, még egymás között is meg kellett vívnunk a harcot. CSÁK GYULA itt van, tudja, mit vitatkoztunk egymással, a Mélytengeri áramláson. Mert én vitattam ezt a művet. Mi magunk között is megvívtuk az eszmeileg tisztázó harcot azért, hogy ki hogyan képzeli el. Nekünk teljesen járatlan ösvényeken kellett elindulni. Emlegetik itt a felszabadulás utáni műveket. Egy sor művet említettek már, hogy ez is szociográfia volt, az is beszámoló volt. Volt egyszer egy ösztöndíj,vagy tízen-tizenketten kaptunk havi kétezer forintot. A gatyánk ráment, amikor egy évig gyűjtöttük az anyagot a paraszti élet átalakulásáról. Na, de elfogyott a pénz, az ösztöndíj. Nekem nem volt állásom, MÁRKUS ISTVÁN-nak nem volt állása — vigyázzunk emberek, ez is szociográ- fikus elem! —, és akkor összedugtuk a fejünket, hogy honnan kellene egy kis pénzt szerezni. Eszünkbe jutott, hogy emberek most már lehet szociográfiát írni, csináljuk meg a sorozatot. Elmentünk DARVAS-hoz, elmondtuk az elképzelést. Vitatkoztunk, hogy horizontálisan vagy vertikálisan osszuk fel az országot. Magyarország „újrafelosztása” kezdődött volna, de végül is kialakultaz a koncepció, amit a sorozat realizál ; hogy mindenki azt írja meg, amihez a szíve húzza, és amihez ért. Hogy hogyan alakult ki ennek a szerzői gárdája, olykor olyanokból is, akikre nem is gondoltunk — például LÁSZLÓ BENCSIK SÁNDOR-ra —, az külön fejezet.

Nos, ezt csak azért akartam itt elmondani, hogy jelezzem: az újraindításokban hallatlan nagy személyi küzdelem is volt, meg önvizsgálat is, meg egymás közti vita, tisztázás is.

POLITIKA, IRODALOM, KÖLCSÖNÖSSÉG

Hozzászólásának bevezetőjében SÁNTA FERENC a kelet-európai kis népek történetében — a kegyetlen külső és belső elnyomásban — gyökereztette azt az irodalmi hagyományt, amelynek lényege a szolgálat: a nemzet és az általános emberi haladás szolgálata.

,,Á nagyon erős és kíméletlen elnyomás alatt, amely létében fenyeget egy demográfiai egységet, a nemzetet, kiéleződik és élessé válik az íróknak a tekintete mindarra, ami nemzetükkel történik ...” ,,.. .ezért volt az, hogy a társadalmi haladás szolgálata mellett, a Párizsra vetett szem mellett, ráesett a tekintet Baranyára is.” Ez a hagyomány fejeződik ki a magyar költészetben, „ebben az utolérhetetlen, hatalmas csodában”, „ez a hagyomány adott rendkívüli súlyt és rendkívüli rangot a magyar íróknak és a magyar irodalomnak”;,,ebből azemberi és nemzet iránti felelősségből született meg a két háború között a magyar irodalmi szociográfia is; azon döbbennénk meg, ha ennek a sok évszázados hagyománynak a két világháború között nem lett volna folytatása.” A továbbiakban SÁNTA FERENC — az előadásban kifejtett gondolatokra is reagálva — a politika és a tényfeltáró tudomány és irodalom kapcsolatáról beszélt:

„Úgy gondolom, hogy először kerültünk olyan helyzetbe, és a feltáró irodalmi és írói szándék először került nálunk olyan helyzetbe, amikor az oppozícióból kiléphet: először nyílik lehetőség előttünk, hogy a tényfeltáró irodalmi és politikus szándék is találkozhat egymással, és nem egymással szembe feszülve, hanem egymással kölcsön81