Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - MŰVÉSZET - Dévényi Iván: Henri Matisse magyar kapcsolatai
adósságai közé tartozik . . . E — régóta esedékes — tanulmányban szó kell hogy essen három magyar származású fotóművész: ROBERT CAPA (Friedmann Ernő, 1913— 1954), BRASSAI (Halász Gyula, szül. 1899-ben) és LUCIEN HERVÉ (Elkán László, szül. 1910-ben) Matisse mesterről készült fotóiról csakúgy, mint DOMOKOS JENŐ és KOHNER ADOLF budapesti műgyűjtőkről, akiknek az első világháború előtt Matisse- festményeik voltak. (A „Virágok” című kép Kohneré volt, a „Gitározó férfi” Domokosé. Sajnos, a Kohner- és a Domokos-gyűjtemény felbomlása után mindkét mű külföldre került. Különösen fájdalmas a „Gitározó férfi” elveszítése; a festmény Matisse korai munkáinak egyik legszebbike.) A magyar festő-kortársak emlékiratainak Matisse-ra vonatkozó passzusai is alapos figyelmet érdemelnek. EGRY JÓZSEF (1883—1951) például — „Emlékek életem körül” című önéletrajzi jegyzeteiben (megjelent 1973-ban, az „Egry Breviárium”-ban) — ezt írja az 1905 és 1907 között Párizsban látott tárlatokról: „Abban az időben volt Renoirnak egy kisebb kollekciója kiállítva. Gauguin-nek is akkor volt kiállítása. Nekem egyik sem igen tetszett. Matisse, Puvis de Chavannes dolgai tetszettek..Kassák Lajossal folytatott beszélgetésében (megjelent Kassák „Vallomás tizenöt művészről” című kötetében, 1942-ben) is Matisse-t (és Braque-ot) említi Egry mint olyan művészeket, „akiket a legjobban szeret.” RIPPL-RÓNAI JÓZSEF (1861—1927) már sokkal kevesebb megértéssel ír „Emléke- zései”-ben (1911, a „Nyugat” kiadása) Matisse-ról, akit „érdekes művészjelenség”-nek nevez ugyan, s két képét fenntartás nélkül dicséri is (,,.. .ezekben értelmes művész és őszinte végesvégig . . .”), a Matisse-művek zöméről azonban fanyalogva nyilatkozik: „semmi eredetiség bennük . . . Matisse korántsem az a művész, akinek felfújták.” Végül is kicsit megenyhülve zárja a Matisse-ról szóló bekezdést: „Nincs azonban kizárva, hogy egy új, frissebb generációnak használni fog az ő úttörő szándéka.” (Lehel Ferenc művészeti írónak a „Nemzeti Művészet” című folyóirat 1934. évi 1. számában megjelent cikke szerint viszont Matisse nagyra becsülte Rippl-Rónai sok munkáját, magyar kollégájának ún. „kukoricás” stílusú, a pointillizmushoz közel álló festményei iránt pedig egyenesen „csodálatot érzett”.) Annak az elaborátumnak, amely Henri Matisse-nak és magyar tanítványainak-isme- rőseinek kontaktusáról, valamint a Matisse-i művészet hazai recepciójáról fog szólani, fényt kell derítenie két — szinte teljesen elfeledett — művészünkre ... Az egyik az 1890-ben született FEJÉRVÁRY ERZSÉBET (Körmendi-Frim jenőné), aki a Szendrei— Szentiványi-féie „Magyar Képzőművészek Lexikona” (1915) szerint „Párizsban Matisse- nál végezte a tanulmányait”,* a másik pedig KÓRÓDY ELEMÉRNÉ, FERENTZY MÁRTA, aki részben Nagybányán, részben Matisse-nál, Maurice Denis-nél és Felix Vallotton- nál tanult (Éber—Gombosi: „Művészeti Lexikon, 1935). (Ferentzy Márta férje, a korán elhalt Kóródy Elemér festő nem volt ugyan Matisse- növendék, személye és munkássága mégsem tűnik érdektelennek: a Párizsban élt művész nevét és néhány munkáját Guillaume Apollinaire is említi egyik cikkében ... Réz Pál „Apollinaire világa” című — 1974-ben megjelent — kitűnő könyvéből tudjuk, hogy Appollinaire tárlati beszámolóiban négy magyar művész neve bukkan fel: Ga- limberti Sándoré, Galimbertiné Dénes Valériáé, a pályája kezdetén a kubizmus által inspirált Szobotka Imréé és Kóródy Eleméré ...) DÉVÉNYI IVÁN * Fejérváry Erzsébet Budapesten és Nagybányán kezdte el, s Párizsban folytatta művészeti stúdiumait. A 10-es évek elején a kecskeméti művésztelep tagja volt. (L.: Sztrakoniczky Károly dr.: „Kecskemét” MŰVÉSZET, 1912. évf.) A második világháború előtt, a zsidótörvények megszavazásakor Fejérváry Erzsébet férjével: Körmendi-Frim Jenő szobrászművésszel kivándorolt az Egyesült Államokba. Mindketten a chicagói Notre-Dame Egyetem tanárai lettek. Körmendi-Frim Jenő 1959-ben halt meg New Yorkban, Fejérváry Erzsébet halálozási éve ismeretlen.
