Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: A 70 éves mester köszöntése
MŰVÉSZET A 70 ÉVES MESTER KÖSZÖNTÉSE Mintha csak tegnap történt volna: joghallgató voltam Erdély „fővárosában”, ahol az irodalom és a művészetek, mint történelmünk során mindenkor, a magyar szellemi élet különösen értékes virágaiként tündököltek. Tamási Áron, Kós Károly, Szabédi László, Balogh Edgár, Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Horváth István — s hányán még! —, Szolnay Sándor, Szopós Sándor, Szervátiusz Jenő s Fülöp Antal Andor alkotásainak minőségével bűvös kört vont maga köré. Megkésetten, ekkor láttam először Gy. Szabó Bélától a Termés valamelyik számában hamvas-gyönyörű ceruzarajzo- kat, melyeknek szellemi voltától annyira meghatódtam, hogy neve az én művészeimnek ábécéjében igen-igen élre került. Azóta megismerhettem életművét a szanki buckákat feljegyző tollrajzoktól, könyveken, önálló és illusztratív metszeteken, a világ megannyi tájának, népének tartalmán keresztül a mai lényegtartó elemekkel beszélő művekig. Ha valami nagyon fontosat akarok Róla írni ez ünnepi alkalomból, akkor a munka becsületét kell leírnom. Metszeteiről a sokszori megfigyelés összegezése éppúgy leolvasható, mint a választott technika magas fokú ismerete. S ehhez az is hozzátartozik, hogy tárgyáért — az alkotás életrehívásáért — nem rest bejárni új felfedezőként a földet Gyulafehérvártól Móricgátig és Sanghajtól Mexikóig. A pantheisták, a vámos Rousseau, meg a kínaiak természetszeretete ujjong fel ma is a 70 éves mesterben ha fákat, virágokat, patakokat, folyókat, tavakat, madarakat, hegyeket, szálló szelet, felleget ír tollal, vésővel vagy ecsettel. S a szegény emberek sorsát látom, ha figuráiban olvasok. Mintha tegnap történt volna, hogy Gy. Szabó Bélát a magam számára felfedeztem, pedig harmincöt éve már annak. A képzőművészet története nélküle nem volna teljes. Számos elismerés, kitüntetés tulajdonosa. Erdély nagy alkotóinak sorát gazdagítja, azon túl, hogy a legjobb magyar művészek között is kiváló. GOÓR IMRE 78
