Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - MŰHELY - Kabdebó Lóránt: A világ képeiben (Nagy László költészetéről)
«Jtfct ii Aiumui. i.Ugyanakkor ennek, a Nagy László által alakított és a nagy költészet szintjén alkalmazott verstípusnak követői kezén jelentkeznek a buktatói is. Mert amennyiben a versek pontos helyzetelemzése elmarad, máris csak elvont és deklarált veszélyekről hallani, másrészt pedig a feladatvállalás, a szembenézés egész embert kívánó és formázó feladata mihelyt csak az általánosságban kinyilatkoztatott veszélyekkel szembesül, máris csak indulattá fokozódik le, a személyiség helytállásának nagyfeszültségű etikai drámája költői gesztussá halványodhat. Le kell írnunk ezt is, bárha ez semmiképpen sem jelentheti a Nagy László-i költészet értékének, nagyságának kétségbevonását. Mint ahogy az epikus vers gyakorlatának lassan félévszázados története során gyakran jelentkezett költői értékcsökkenés sem megteremtőinek (Szabó Lőrinc, Illyés és részben József Attila) máig élőként jelenlevő eredményeit teszi kérdésessé. Mégis figyelmeztetnünk kell erre is, mert Nagy László emberképe, etikai példája, közösségi meghatározottsága és szuggesztív költői egyénisége joggal egyik legkedvesebb példaképe fiatal költészetünknek. De hadd tegyem hozzá: ennek ellenére a lényeget, a Nagy László-i teljesség nehéz követését, vagy pontos valóságelemzése elindító lírai ihletét mégis legtöbbjükön számon kérhetjük, azt az éltető, saját költői világ megépítésére példát adó hatást, amelyet fiatal követői között legfeljebb csak helyenként vehetünk eddig számba. És itt hadd hivatkozzunk azokra a már kiforrott költőkre, akik saját, szuverén költői világukat alkották meg a Nagy László-i világ árnyékából indulva, hogy csak néhány nevet említsek: Buda Ferenc, aki éppen a pontos valóságelemzés, a nehéz, fájdalmas, nemegyszer nyomasztó viszonylatok kimondásának, és a bennük, közöttük helytállás vállalásának szépségét, e tartalmak verssé formálása esztétikai gyönyörűségének példáját követte; vagy Ágh István, aki éppen az azonos élménykört is jelentő testvérköltészettel való megmérkőzés során alakította előbb szociográfikus jellegű, utóbb a személyiség helyzeteit elemző költészetét; és Kiss Anna, aki a későbbi Nagy László- prózaversek világával rokonítható sajátos költői világot rendezett be magának, ebben próbálva végig az egyes ember lehetőségeit átalakuló közössége különböző viszony- rendszereiben. Ezek a sikeres példák legyenek bizonyító erejűek: Nagy László költészete valóban egyedi érvényű, nehezen folytatható költészet, mégis példa-jellege ihlető és segítő is lehet épp azáltal, ha az általa kiküzdött teljességet megértve, példáját a sajátos, szuverén költői világ megalkotásával kapcsolják össze, és nem elégszenek meg epigon-módra csakis a már általa feldolgozott valóságmozzanatok és magatartásformák utánamondásával. De mindez nem újdonság, Petőfivel kapcsolatban Ady, Ady követéséről József Attila, József Attila példájáról Nagy László mindezt már megírta, a követők, a tanítványok is csak úgy lehetnek valóban utódokká, ha ezt a tanulságot is, magukra is vonatkoztatják. * * * A történelemben való részvétele Nagy László költészetének elemzésében a legismertebb mozzanat. Értékelték mint a „Fényes szellők” korszak költőjét, hallomásból tudjuk — ma már csak egy-két megveszekedett filosz keres utána—, hogy az ötvenes évek elején a lelkesedés éveiben ő maga is írt nem egy, utóbb köteteiből kitagadott, vagy azóta átdolgozott verset (Tüzér és rozs kötet), ismerjük az ötvenes évek közepén a csalódásokból ocsúdó embert, A vasárnap gyönyöré-t remélő költőt, majd a Deres majális első összegezését, amelyet a tisztázódás és fájdalmak évei követnek, hogy ezután a hatvanas évek közepén néhány összegező versben (Búcsúzik a lovacska, A Zöld Angyal, Menyegző, A forró szél imádata, majd az Ég és föld) megformálja a régi és új határán álló embert, hogy utána végigvizsgáztassa elődeit, barátait: életük74
