Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Matkópusztai mozaikok

dése a területen működő szövetkezetek érdekének, gazdasági erejének és a vezetők belátásának függvénye.

— A kormányzat jóindulatú passzivitása folytán (amit nem lehet elégszer hangsúlyozni), a helyi településformálás köre széles: a tanyaközpont kialakításától a villamosításhoz nyújtott kölcsönig, a törpe vízműtől a társasház-, az óvoda- és a sport- pályaépítésig majdnem minden belefér, ami (a falutól jól megkésve) a tanyavilág életképes részéta fejlődés áramkörébe kapcsolja.

— Ennek hangsúlyozása azért szükséges, mert a tanyavilágnak egy életképtelen része is van, amely oly nagy mértékben visszamaradt, hogy rajta — csupán a helyi erőforrásokra támaszkodva — nem lehet segíteni. De még az állam bőségszarujából is csak segítgetni lehetne.

— A tanyai életforma változásairól szólva nem kerülhető meg dr. Romány Pál könyve. (,,A tanyarendszer ma” Kossuth Könyvkiadó 1973.), amelynek egyik fejezete az agrártársadalomban végbement változások nyomán tipizálja a mai tanyákat. Matkó egyik részén a városföldi Petőfi Termelőszövetkezet, másik részén a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet gazdálkodik. Számunkra ez azért jó, mert több típust is láthatunk szociográfikus közelségből; és azért rossz, mert egy-egy tanyánál olykor annyi a típus-ismérveket elhalványító átmeneti vonás, vagy annyira dominál az egyedi jelleg, hogy megnehezíti a besorolást, esetenként pedig újabb típusok leírására kényszerítene.

A háztáji tanyák tulajdonosai téesztagok. A család egyik vagy másik tagja (leggyakrabban a férj, ritkábban a feleség is, még ritkábban csak a feleség) a szövetkezeti munkaszervezetben dolgozik, de háztáji termelést is folytat: a régi módon, de ,,a háztáji föld, a takarmánybeszerzés, sok helyen a hízóba állítandó jószág is a nagyüzemmel kapcsolatos tagsági vagy alkalmazotti viszony függvénye, szervezett pályán mozog.” (I. m. 42. o.)

A háztáji tanya szókapcsolatban eredendően a jelzőre esett a hangsúly: a ,, háztáj i”-ra. A kezdeti nehézségekkel küszködő és bizonytalan jövedelmet nyújtó téeszek parasztsága falun és tanyán a háztájira koncentrált. Ez volt a biztos. A szövetkezet megszilárdulása időszakában a jelző több jelentésűvé vált. Volt, ahol afféle szerény jövedelem- kiegészítés-félét értettek alatta, valahány zsák kukoricát, amin családi szükségletre meghízott egy-két sertés. Ez idő tájt magam is megfordultam néhány bácskai és Duna menti községben, ahol a jószágállomány rendkívüli módon lecsökkent. De már ebben az időben — különösen a részesművelésre átálló téeszekben — kezd kialakulni a „szervezett pálya”, kezd felfelé ívelni a kisárutermelés (amely élelmesebb, szorgalmasabb, munkabíróbb családoknál nem is volt olyan kicsi), szövetkezeti inspirációra a nagyüzem bábáskodása mellett. De emlékszem ez időből aggódó és ágáló téesz-vezetőkre, akik a még nem elég erős nagygazdaságot féltették a kisárutermelés reneszánszától. Jegyezzük meg, nem mindig ok nélkül: a „szegény téesz — gazdag parasztok” kiszólás erre az időre utal. Ugyanakkor — főleg a tanyás — szövetkezeteknél háztáji agronó- must állítanak munkába, hogy a kisárutermelést segítse, szervezze. E változó és váltakozó gyakorlat úgy mellékesen azt is jelzi, hogyan alakult, alakulgatott menet közben a tanyapolitika.

A Petőfi Téeszben 1972—74 között növekedett a háztáji tanyákról felvásárolt áru mennyisége és értéke, de más tanyás szövetkezetekben a csökkenést tartják meghatározó irányzatnak. Tapasztalatom szerint e sajátos paraszt-kétlakiság meg-megújul még, de egyre szűkülő bázison. A szövetkezeti tagsági (vagy alkalmazotti) viszonnyal házasított kisárutermelés zárt településen a falu modernizálódása miatt is, meg a szövetkezetből származó biztos jövedelem miatt is visszaszorul; de a tanyaközponti sze45