Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Matkópusztai mozaikok
1927-ben történt, hogy egy Csáki nevű ember megrontotta a szomszédjukban lakó Péter bácsi tehenét: kevéske véres tejet adott a tehén. Újév után, hogy meglágyult a tél, nagyon jó gabona volt. Kicsapták arra a tehenet, hogy majd „felpendül” egy kicsit. De bizony, az sem ért semmit, mert azután meg fosott a tehén. Fente össze a lábát, csörgött a körme. ,,Én mondtam Pétör bácsinak már azelőtt, hogy a tehénen rontás van. Anyád p ... a, te mindig csak beszilsz, mit tudsz te az ilyesmirü’. Mert olyan nagy derék ember volt, oszt olyan lenéző ... De én nem engedtem a negyven- nyolcból. Csak mondtam, én megcsinálom, engedje meg Pétör bácsi, én az édesanyámtól láttam, hogy kell, megpróbálom. Hát én nem bánom, csináld, de ha nem lösz belőle semmi, kerüld a kezemet!... (Megcsinálta aztán azon mód, ahogy az édesanyjától látta. „Rendbe jött a tehén, szépen evett, a teje is visszajött. Akkor hitte el Pétör bácsi, hogy valami csak van benne.”) Találkoztam emberrel, aki megleste Csenki Pannát (a valamikori híres boszorkányt), hogy fehér lepedőbe harmatot szedett. De ez régen volt, majdnem egy emberöltővel ezelőtt. Viszont Matkón most is él egy lány, akiről az a hír járja, hogy a baromfiakat rontja. ,,De nem vállalja ám, a Szűz Mária Istennek se vállalja.” „Elmentem hozzájuk tojásért. Két éve elmentem ültetnivaló tojásért. Azt mondja, máma nem adok, de majd válogatok össze, gyűjjön el másnap úgy estefelé. Hát jól van, elmentem másnap. Sietek, azt mondja, mert mindjárt lemén a nap ... De mibe szedjem, mibe szedjem?... Ott volt egy szakajtó, krumplihaj volt benne. Mondom, öntse ki Marika a krumplihajat. Nem, az nem jó neki, azt mondja. Egy nagy, fekete tasla kalapba szedte osztán a tojást. Oszt’ amikor beért a tojással, egyenest az asztal közepére tette. Oszt’ akkor félrébb ment, lehajolt. Hogy jó tíz percig mit mormogott magában, arról fogalmam sincs. Aztán odament a tojásho’, megkavarta így is, emígy is, oszt’ keresztet tött rá. Úgy adta nekem ide. Azóta nekünk a baromfihoz nincs szerencsénk. Akárhogy, akármint ültetjük, ellipántosodnak, sok elhull belőlük. Ennek a Máriának az anyja volt ilyen.” „Beszélték a téeszben — mondja egy asszony — hogy karácsony éjszakáján nem volt csillag az égen. Ez azt jelenti, hogy rossz lesz a kukoricatermés.” „Érzi, mint macska az esőt.” A növények és állatok viselkedésére a természet-közeli nép, a földmíves és a pásztor, elég megbízható ok-okozati viszonyt épít. Ezért a tanyai ember meteorológiai előrejelzéseivel kapcsolatban becsmérlőnek tartom az „időjóslás” kifejezést. Nem is babonaként említek itt néhányat, hanem etnikai szépsége vagy szociológiai tartalma miatt. Tóth Ferenc bátyámnak az ökörfarkkóró alakja, bokrosodása már megmondja, hogy milyen lesz az utolsó évszak: ha tetején virágzik ki a növény, akkor „kiviszi a tavasz a telet”. (Hosszú tél várható.) Ha a vadgalamb nagyon beszél, „esőre beszél”. Eső lesz akkor is, ha a kakukk „szálltában beszél”. Az eső pedig arról jön, amerre a „gémecs” röpül. A „varjúkáricsálás” hideget jelez. Ha a „harkály madár túl hangosan szól, lesz egy nagy nyaláb szél”. Ha a szamár nyári estén magától is bemegy az istállóba, éjszaka eső lesz. Ezt látván az egykori paraszt fedél alá invitálta úri vendégeit, akik csillagos ég alatt akarták tölteni az éjszakát. Persze, bőrig áztak, mert amikor jött a „zuháré”, a paraszt nem engedte be őket. Csak másnap mondta meg nekik, hogy ő a szamár viselkedéséből tudta az esőt... Szeleczki Mihály emlékezete szerint nem sokkal negyvenöt előtt történt, hogy úri vendégek érkeztek Bugacra. Egy pásztor mondta nekik, hogy „iparkodjanak az urak befelé a delelőhöz, mert mindjárt eső lesz. „Honnan tudja kend hisz’ felhő sincs?”,,Ne törődjenek maguk avval!” Még fele úton se voltak,lett egy nagy „zuháncs”. Jól megáztak. Elgondolkoztak ezen: honnan az úristenből tudta ez a pásztor, hogy eső lesz, amikor felleg sem volt?... Visszamentek, megkérdezték. „Hát nem látták az 43
