Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - Győri László: Te meg ők (Versciklus-részlet)
GYŐRI LÁSZLÓ TE MEG ÖK (Egy sorozatból) I. (B.) Pelenkát mosok éjjel-nappal. A versírás mellé gyereksírás bújik ki a szobából, és én is megtanulok sírni én édes kis ölbevalómmal. Olyan vagyok, mint a többiek; akárcsak ti, én is csak gyereket akartam magamnak, és íme, most itt van a gyerek, itt sír, erőlködik egy valódi kisded. Én, férfi, megnyugodtam. Vele tudom már higgadt lélekkel leírni — létével —, milyen fájdalom van, nem csinált fájdalom, mely öntudatig érni hiába igyekszik, valóban bennünk: egy igazibb, egy emberiségmélyi. II. (4.) Pelenkát mosok éjjel-nappal, mosóporozok, forralok, öblítek, gyereket fürdetek s közben éneklek is: „elvitte a víz a szappant” s százféle bolondos gyerekdalt csinálok a kád fölött gyermekemnek, mivelhogy „engem mindig apu fürdet, nem anyu, ő ilyenkor szoptat”. Éjszaka, ha már lenyugodtak, s szuszog a kicsi, a bérház föléled. Kilógó, nagy vattadugókat gyömködök, szőrt, mély ősemberi csöndet, amelyen át egy suttogó hang csövekbe, folyamokba csobban.
