Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 9. szám - KRÓNIKA - Orosz László: Kecskeméti kis irodalomtörténet (VII. rész: „Kecskemét Széchenyije” és kortársai)

Kecskemét irodalomtörténetének krónikása a XIX. század utolsó évtizedeiről meg a századfordulóról szólva — ha csak a nevek, címek tömegét nézi — már a bőség zavarával küzd. Hornyik József 1901-ben megjelent Kecskeméti írók című könyve 80 lapjából több mint 40-et szán a kortársakra, seregestül sorolja azokat a kecskeméti értelmiségieket, akik a szépirodalom különféle műfajaiban vagy a tudományos irodalom egyes ágazataiban könyveket publikáltak, folyóiratokban, napilapokban jelentkeztek. 1869-től már két nyomda működik Kecskeméten, számuk az 1900-as évek első évtizedében nyolcra növekszik. Az 1868-ban megindított Kecskeméti Lapokat újabb heti-, majd napilapok követik: 1908-ban két napi-, három hetilap és két havi folyóirat jelenik meg Kecskeméten. A publikálási lehetőség megnövekedése azonban nem járt együtt a színvonal emelkedésével. A gyors munka meg a könnyed, csevegő hangra való törekvés gyakran vezetett felületességre Kecskemét sajtójának irodalmi igényű közleményeiben éppúgy, mint az országos lapok tárcáiban.

Kecskemét kulturális életének kiemelkedő eseménye volt 1891-ben a Katona József Kör megalapítása. A Horváth Döme által kezdeményezett Katona-kultusz meg a helybeli középiskolák tanárainak tudomány-népszerűsítő törekvése találkozott benne össze. A Kör nem volt képes jelentősebb irodalmi és tudományos műhellyé válni. Ehelyett — mint rendszeresen megjelenő évkönyvei mutatják — színvonalas ismeretterjesztő munkát végzett. Az évkönyvben közölt előadások tárgy választása és szövege is az ismeret- terjesztő szándékról tanúskodik. A Magyar Alföld című hetilap „tanárok önképzőkörének”4 nevezte a Kört. Van ebbén sok igazság, de hozzá kell tennünk: művelt tanárok színvonalas önképzőköre volt, amelynek hatása ismeretterjesztő tevékenysége révén kisugárzott az egész város szellemi életére. A kor kecskeméti tanárainak műveltségéről tanúskodik az iskolai évkönyvekben megjelent tartalmas értekezések egész sora is.

Nem tartozik Kecskemét irodalomtörténetébe a fizikus Parragh Gedeon, a természettudós és etnográfus Bíró Lajos, a földrajztudós Hanusz István, a jogtudós Kovács Pál, a zeneszerző Kacsóh Pongrác munkásságának méltatása: nevük említésével csak érzékeltetni kívánom a századvég és századforduló kecskeméti tanárainak színvonalát. Néhányan az irodalom és irodalomtörténet munkásai közül is figyelmet érdemelnek.

A piarista gimnáziumban tanított Erdélyi Károly (1859—1908), aki több olasz, német, svéd és orosz nyelvű könyvet fordított magyarra, többek között az olasz irodalom egyik klasszikus alkotását, Silvio Pellico Börtöneim c. művét, írt irodalomtörténeti és nyelvészeti tanulmányokat is, kiadta Simái Kristóf Igazháziját. Hornyik József (1855—1922) reáliskolai tanár már említett Kecskeméti írók című-munkájában 246 helyi író adatait gyűjtötte össze. Helyi szempontból kiemelkedően hasznos mű ez, de megszerkesztetlen, távlattalan. Az írókat történeti sorrendbe szedi, irodalomtörténeti szempontot azonban nem érvényesít, értékelésre nem törekszik. Liszka Béla (1857—1901), szintén a reáliskola tanára, Hornyiknál élénkebb szellemű, tágabb érdeklődésű irodalmár. Színdarabokat is írt, esztétikai tanulmánya is jelent meg; helyi szemszögből legbecsesebb műve a kecskeméti színház és színészet múltja, amelyet Hajnóczy Iván egészített ki és tett közzé a Katona Emlékkönyvben 1930-ban. (Részletei már Liszka életében is megjelentek.) A reáliskola harmadik jeles író-tanára Szántó Kálmán (1861—1923) volt. A Kecskeméti Lapok szerkesztőjeként és a Katona József Kör titkáraként fontos szerepet vitt Kecskemét kulturális életében, irodalomtörténeti tanulmánya, regénye, elbeszéléskötetei jelentek meg, fordított Balzac műveiből.

A kor kecskeméti származású írói közül Murai Károly (1857—1933) nevét említhetnénk. Több kötet elbeszélést, regényt, ifjúsági regényt írt, néhány vígjátékát a Nemzeti Színház mutatta be. Miletz János (1841—1903) irodalomtörténész csak diákként töltött néhány évet Kecskeméten, Katona József családja, élete és ismeretlen munkái c. könyve (1886) azonban városunkhoz -kapcsolja, annál is inkább, mert a nagy drámaköltőnek Kecskeméten fennmaradt, korábban ismeretlen műveit és életrajzi vonatkozású iratait publikálta. Kecskeméten született, itt is halt meg, élete javarészét azonban a fővárosban töltötte Váczy János (1859—1918) irodalomtörténész, Kazinczy levelezésének kiadója, Berzsenyi, Kazinczy és Tompa életrajzírója.5

Nem lenne teljes a kép a századforduló nagy kecskeméti polgármestere, Kada Elek (1852— 1913) nevének említése nélkül. Nem jelentéktelenek irodalmi művei sem (regény, színművek, különféle tárgykörű tanulmányok, cikkek), de hatásukban nem mérkőzhetnek gyakorlati alkotásaival. Kecskemét a századforduló idején vált külsejében is, művelődési intézményeit tekintve is igazi várossá. Ekkor épült a színház, nyílt meg a könyvtár, a múzeum, jött létre a művésztelep; többségük Kada kezdeményezésére. A művésztelepre célzott, de Kada törekvéseinek a lényegét foglalta össze a Magyar Alföldben megjelent nekrológ: „A kultúrálatlan, de dolgos nép közé művészeket hozott, hogy a növekvő gazdagság önzést termő érzéketlenségét a szép és jó önzetlen ragyogásával megnemesítse.”6 Olyan művelődéspolitikai koncepció volt ez, amely máig is példát mutat.

(Következő számunkban folytatjuk)

1 Kecskeméti írók 1901. 31. I.

2 L. Joós Ferenc—Fenyvessiné Góhér Anna: Az első kecskeméti könyvnyomda története és kiadványainak bibliográfiája. 1959.

3 Idézi: Hornyik József i. m. 35. I.

4 Idézi: Heltai Nándor: A Katona József Társaság története. A K. J. T. jubileumi évkönyve. 1971. 21. I.

5 L. Kiss István: Váczy János. Kiskunság, 1969. 1. sz. 47— 53. I.

6 M. Alföld, 1913. jún. 29.

96