Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - MŰVÉSZET - Pap Gábor: Nyiladékok (Meditáció Halmy Miklós képei előtt)
MŰVÉSZET NYILADÉKOK — Meditáció Halmy Miklós képei előtt — Mindannyiunk számára ismerős kép (ha máshonnan nem, álmunkból): megyünk- megyünk sűrű erdőben, egyre beljebb keveredünk, s csak fától fáig látva, fokról- fokra veszítjük reményünket, hogy valaha is célhoz érünk. Aztán egyszer csak, váratlanul, rés nyílik a rengetegben, és íme máris látunk, messze, a végtelenségig kitágul a szemhatár, már tudjuk, hol járunk, s ettől az is megvilágosodik, honnan jöttünk, és az is, hogy merre tartunk. És most már bátran vágunk bele a túloldalon a sűrűbe, mert előre látjuk, mi vár ránk, sőt az a reményünk is megvan, hogy majd újabb nyiladékok újabb megvilágosodásokkal szolgálnak. Nagy, nagyon nagy dolog a nyiladék a rengetegben. Pedig miről is van szó? Mindössze arról, hogy a fák — utunkba került tények — egy csoportja villanásra-kettőre együttállásba került s ezzel a közük szabaddá válván, kilátásunk nyílott a végtelenségre. Halmy Miklós műveit ilyen nyiladékoknak érzem, s ha alkalmam adódik „átnézni rajtuk”, mögöttük mindig borzongatóan jelenvalónak érzem a végtelent. Végtelent HALMY MIKLÓS: SAROKKŐ A BÁRKÁN, 1970.
