Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Szociográfusok tanácskozása Kecskeméten (Összeállította Zám Tibor)
hagyományok által szabályozott, mint amilyen a patriarchális feudális társadalom volt, egy olyan iparosodó társadalomban, ahol az emberek közötti érintkezés-közlekedés hihetetlen mértékben felgyorsul, ahol a kapcsolatok racionalizálódnak, ahol a hagyományok szabályozó szerepe egyre csökken, és csökken egy sor olyan ideológiai tényező befolyása is, mint a vallás, ott a társadalmi együttélés szabályozásainak új instrumentumaira van szükség. A comte-iszociológia erre az igényre válaszol. És egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a szociológiának alapvető két jelszava a rend és a haladás volt; az egész fogalmi háló erre épül rá. A francia szociológián belül azután viszonylag korán megjelenik egy szociografizáló irányzat Le Play személyében, aki — ha nem is ilyen össztársadalmi szinten, de közelebbről a gyáripar és a falu világában — tulajdonképpen szociografizáló eszközökkel, és már jelentősebb matematikai apparátust is használva, azt próbálta vizsgálni és mérlegelni, hogyan lehet itt megelőzni a konfliktusokat és ily módon szabályozni az együttélést és az együttes tevékenységet. Le Play egyébként Magyarországon is járt. Az első szociográfiai felvételt ő készítette el a Hatvany-nagybirtokon. Később azután különböző magyar irányzatok kapcsolatba kerültek vele, erről később egész röviden szólni is szeretnék. Az angol szociológia indulása bizonyos fokig más volt. Ott az 1860—80-as években egy prosperáló, felfutó, erőtől duzzadó polgári társadalom gondolkodott a saját lehetőségein, de a spenceri szociológia ott is az evolúció elveit hirdeti, az erők szabad játékán belül keresi azokat az eszméket és különböző társadalomszabályozási lehetőségeket, amelyek a revolúciót megelőzik az evolúció gondolatával. Magyarországon a polgári radikális gondolatban ez az evolúcionizmus forradalmi célokat is szolgált, ami meggyőződésem szerint azzal magyarázható, hogy a feudális Magyarországon az angolszász liberális eszmék akkori képviselete kaphatott egy forradalmi felhangot, és egy erősen radikális színezetet, ám ez a dolog lényegén nem változtat. A szociológia történetében azóta nagyon sok jelentős egyéniség jelent meg. Semmiféle módon nem szeretném szimplifikálni ennek a napjainkban is sokarcú, sokféle áramlaté és irányzatú tudománynak a fejlődését, amikor egy közös vonásra rámutatok: a szociológia olyan alkalmazott tudomány, amely elsősorban a konfliktusok megelőzésének a különböző variációit játssza végig. És amikor olyan gondolkodók próbáltak szociológizálni, megpróbáltak kritikai szociológiát csinálni, mint .mondjuk, a frankfurti iskola képviselői, mindig szembekerültek azzal a kérdéssel, van-e egyáltalán szociológiának létjogosultsága. Tehát magát a tudományt kérdőjelezték meg. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A szociográfiával kapcsolatban is kimutatható egy hasonló gondolatsor, és itt most már közelebb értünk a magyar terephez és a magyar valósághoz. Ennek a végiggondolása azt is érzékelteti, hogy a társadalmi folyamatokban nincsenek egyképle- tű, egyarcú jelenségek; hogy a valóság mozgásában a majd legkülönbözőbb szándékok, elhatározások, célkitűzések, sokszor önmaguk ellentétévé alakulnak át. Amikor az 1918—19-es forradalmat követően a Horthy-rendszer szembenézett azzal a kérdéssel, hogy egy forradalom után hogyan konszolidáljon Magyarországon, akkor tulajdonképpen volt ennek a konszolidáló történelmi osztálynak egy olyan vezető rétege, amely nagyon konceptuálisán gondolta végig az 1918—19-es forradalomnak az okait. Azt is, hogy miért jött létre, és azt is, hogy miért bukott el. Nagyon pontosan érzékelték, hogy a kommün — de bizonyos fokig az egész polgári radikalizmus — leggyöngébb pontja a parasztproblematika volt: érzéketlenségük a földkérdés 65
