Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Varga Mihály: Esték a munkásszálláson
— Nagyon hiányzik az otthon — mondja egy tizenkilenc éves segédmunkás —, ezért hetenként hazamegyek. Pedig tudja hol laknak a szüleim? Békéscsabán! Anyám, apám, a testvéreim, a csaj. Minden odaköt. Egy izsáki ember: — Az életsorsomról én aztán beszélhetnék! Apám nyomorék volt. Négy polgári után tovább nem tanulhattam, férfiszabó lettem, de az nem tetszett. Másik szakma után néztem. Most, ha beindul a házgyár, vízlágyító leszek. Lírai hevülettel vall önmagáról egy harmincegy éves szerelő: — Bócsán él a családom. Feleségem, két gyermekem. Ha letelik a hét, futok haza, meg se lehetne állítani. Mint a szél! Az utat végigizgulom, rájuk gondolok, elképzelem a találkozást, mint Petőfi írta. És tudja, milyen rövidek a szombatok, vasárnapok? Hát én, ha lehetne, minden este hazamennék. Kétéves kislányom, ha meglát, megismer, és szalad elébem. * * * * * A száznegyven ember közül hatvankilenc nős. Aránylag kevés olyan akadt köztük, aki megromlott családi élete miatt vándorolt volna el ide. A hatvanhat nőtlen — legtöbbjük húsz-huszonöt éves fiatal férfi — közt is kevesen panaszkodtak az otthoni állapotokra. Csupán öt elvált van a száznegyvenből. Tehát több embert vonz az otthonától a magasabb kereset — mint ahány a megromlott családi élet miatt kényszerül menekülésre. Az itt élőknek mintegy a fele Bács-Kiskun megye valamelyik helységéből érkezett. De aránylag sokan jöttek Hajdúból, Szabolcsból, valamint Szolnok és Pest megyéből. Néhányan a távolabbi Somogyból, Nógrádból, Tolnából és Békésből indultak útnak a jobb kereset reményében. Legtöbbjüknek hatvan, nyolcvan, száz kilométerre lakik a családja. Jó néhányan háromszáz kilométerre szakadtak övéiktől. * * # # Érthető, ha felmerül bennünk a kérdés: mi közük van egymáshoz, mennyire ismerik egymást ezek az emberek? Van-e valamilyen szempontból gyümölcsöző, hasznos, tartalmas kapcsolat köztük? Születnek-e barátságok e ház falai között? A folyosókon, a mosdókban, a büfében s a szobákban is, feltűnő közönnyel mennek el egymás mellett ezek az emberek. Külön-külön él mindenki, megy a dolga után, vagy csak unottan járkál, sokszor maga sem tudva hová, mi célból. Legtöbbször, ha hazaérnek a munkából, ledobják magukról a göncöt, az olajos, sáros, zsíros ruhát, csizmát, mennek — jobbik esetben — mosakodni, aztán irány a büfé! Szalámi, sajt, kenyér, szalonna, sör vagy cukorka, kis csokoládé, esetleg sütemény a kézben; s be a szobába, és fekvés az ágyon, rágcsálás, vagy ücsörgés az asztalnál a sört kortyintgatva. Sok a hallgatás. Mintha egy-egy ember nem is ebben a házban lenne ilyenkor, talán az izsáki kiskertben, vagy a bócsai ház előtt; esetleg egy távoli szabolcsi falu kocsmájában a haverokkal. Ki tudja? 54
