Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Varga Mihály: Esték a munkásszálláson

Akik szeretnének többet és jobban szórakozni, követelik: adjanak több sakkot, asztali focit, rex-asztalt; szereljenek fel kis hangszórókat a szobákba; fizessenek elő több újságot stb. Jó lenne nagyobb terem is, ahová vendégeket is lehetne néha hívni; s ahol esetleg táncolni is tudnának. Az egyik férfi panaszkodott: eljöttek a testvérei, és az utcán várakoztak rá; nem engedték be őket. Szabály.

így dohogott egy húszéves betanított munkás: — Miért kell nekünk úgy élnünk, mint a raboknak? Hisz még a gimnáziumokban, sőt az általános iskolákban is rendeznek bálákat, melyekre ismerősöket meghívhatnak! Miért kényszerítenek bennünket arra, hogy kocsmába, bárba járjunk? Itt helyben tán nem lehetne egy kis szórakozást megszervezni? Dehogynem, ha lenne valakiben erre igyekezet!

A társa hozzáteszi:

— Nézze, kérem: a szállás börtön, nem vitás; és a város gyönyörű szabadság. Hát ezért vagyunk mindig a városban.

* *

* *

Egyesek a tanulásban, önképzésben, szakmai továbbképzésben, tanfolyamok elvégzésében, új szakmák elsajátításában látják önmaguk számára a kivezető utat; a szabadabb érvényesülés lehetőségét. Beszéltem huszonhét éves építésztechnikussal, aki mint szálláslakó érettségizett le négy évig tartó, szervezett keretek között történő tanulás után, s most jelentkezett a műszaki főiskolára. A legújabb rendeleteknek megfelelően ketten a sikeres előkészítő tanfolyam után már egyetemen tanulnak tovább.

Többekkel beszéltem, akik boldogulásukat tekintve nem álltak meg az életben félúton.

Az egyik szobafestő közel a harminchoz, arra adta a fejét, hogy kitanulja-a kőműves szakmát. —Jó, ha az ember több mindenhez ért — mondta. Egy huszonnyolc esztendős kereskedő ugyancsak a kőműves szakmát tanulja, s közben mint segédmunkás dolgozik. Elhatározta: végigcsinálja, ha nehéz is; és utána művezetői tanfolyamra megy.

Egy negyvenhat éves kőműves:

— Fél év óta művezetői iskolára járok; illetve tanfolyamra. Feleségem és három gyerekem Somogy megyében; ritkábban mehetek haza. így azt az időt is a tanulásra szánom. Egész nap dolgozom, mint akárki más; nem könnyű, elhiheti. Hetenként háromszor órán vagyok; esténként lapozom a könyvet, jegyzetelek. Tizenöt tantárgyunk van, gondolhatja. De, ha egyszer belekezdtem, be is fejezem!

Többeket kérdeztem, miért tanulnak?

Huszonkét éves lakatos:

— Tán marhasággal töltsem az időmet, mint annyian?

Huszonhárom esztendős segédmunkás:

— Kapa, lapát legyen a kezembe életem végéig! Gépkocsivezetői tanfolyamra járok. Ha beindul a házgyár, odamegyek. Az jobb lesz.

52