Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 7-8. szám - DOKUMENTUM - Gergely Pál: Az elnöki székben

a fonográfos gyűjtését (közel 800 henge­rét), melyekre ő 1895 óta a világon első­nek vette föl ősi népdalainkat, balladáin­kat. Ezeken az Edison féle viaszhengere­ken roppant nehezen hallható melizmá- kat (cifrázatokat) Bartók hallgatta, s je­gyezte le. Minthogy azonban a több sza­kaszos dallamoknak csak az eleje fért a hengerre, így folytatásukat Vikár a hely­színen gyorsírással jegyezte le. ígérte, hogy majd átírja az egészet folyóírásba, de szemének romlása, s 1945. évi halála ebben megakadályozta. A Vikár-szöveg Odysseáját megírtam az Ethnográphia két számában, s ugyanott közöltem a véletlen-szerencsés történetet, hogyan bukkantam rá 18 gyorsírt jegyzetére, s miként fejtettem meg és adtam át Ko­dálynak is. (Elhangzott 1947. és 1971. évi közgyűlésen.) * Akadémiai taggá előbb Bartókot, majd 1943-ban Kodályt választották meg, de az őt tudósnak nem tartó vaskalapos öreg nyelvészek sokszor kötekedtek, agitáltak beválasztása ellen. Pedig Horváth János és társai többoldalas tagajánlásban azt írták róla, hogy ,.zeneköltői és folklór­tudósi érdemein kívül a magyar nyelv és beszéd tisztaságának is lelkes, tárgyi tudású harcosa; kezdeményei különösen az ifjúság körében figyelemre méltó eredményekre vezettek”. Szavazáskor mégis 8 nemet adtak rá a sunyin voksoló nyelvészek, de 34 igenje épp olyan érté­kes volt, mint az éppen ekkor megválasz­tott Tamási Ároné. A munkatársaiktól kapott újabb nép­dalokat a régiekkel együtt lemásoltatták laponként 50 fillérért. A gyűjtőutakra küldött fiatalok részére mindig külön segélyeket szavaztattak meg igazgatósá­gunknál. így például Domokos Péter és Bállá Péter moldvai útjaira; vagy Seema- yer Vilmos muraközi stb. gyűjtőinek. * * Kodály és növendékei a párizsi folklór symposion számára Bartókkal együtt állították össze azt a több oldalos listát, mely egyben az 1936-ig összegyűlt, s álta­luk felkutatott folklóranyag első nagy kimutatása. Ebben felsorolják a néprajzi múzeum 2500 hengerén kívül a saját tulajdonukat képezőket, és az akadémiai pénzből két év alatt behozott 121 hen­gert. Kodály nagylelkűségére jellemző, hogy saját anyagát és kottáit is behozta az akadémiára. Velem gépeltetett egy nyilat­kozatot, mely szerint ,,... Kodály Z. kijelenti, hogy e kéziratok ittmaradásáért az Akad. ellen senki sem támaszthat kö­vetelést.” * Bartók 1940 őszén „hosszabb időre” amerikai körútra távozván, a népzenei munkacsoport irányítását Kodály Zoltán egyedül végezte. Átengedték a Zeneaka­démiáról, hogy csak ennek az ügynek élhessen. Ezután szinte mindennap ott görnyedt a ,,Patkós”-ban Bartók elárvult fonográfja mellett, hogy a felvételeket újra meg újra meghallgassa és korrigálja a famulusok hibás kottázását. Olykor átjött főtitkári hivatalunkba másoltatási vagy más segélyek kiutalására. 1940 de­cemberében arra kért, hozassam fel Ko­lozsvárról, az Erdélyi Múzeum könyvtárá­ból Szalontai-Madass és Tóth István kottakéziratos köteteit. Örömmel vállal­koztam erre és sikerrel jártam. Egy év múlva a mester e műveket legkedvesebb tanítványával, Járdányi Pállal küldte vissza. * Kodály sűrűn járt be az Akadémiára, olykor a legsűrűbb légitámadások nap­jaiban is; többször találkoztunk a nagy óvóhelyen, ahol rendületlenül jegyezge- tett apróra vágott ceruzájával kis note­84

Next

/
Oldalképek
Tartalom