Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - DOKUMENTUM - Szőke Péter: Díszpolgáravatás Galántán
Előkészületek Gyorsan és csendben megkezdődött az ünnepség zenei programjának kimunkálása a környékbeli népiskolákban. Népzenei jártasságomat senki nem vette igénybe, pedig jelentős népdalkincset gyűjtöttem össze épp ezen a tájon. Meg kellett értenem, hogy nélkülem és a dolgok komolyan vétele nélkül is „jól” elmegy minden a maga útján-módján. Egy este magához hívatott Kuthy, és közölte, hogy „úgy illik”, az én énekkarom is hozzájáruljon az esperes úr által Kodály Zoltán tiszteletére és jelenlétében celebrálandó díszmise ünnepélyességének emeléséhez. — Mit fognak énekelni! — kérdezte sürgetőn, időt se hagyva a gondolkodásra. Egyszer már hajszálon függött a kenyerem a Hanza Szövetkezeti Újságnál. A lap 1941-es naptárába nagyobb történelmi tanulmányt írtam „A magyar nép zivataros századaiból" címmel. Parasztok százai ragadtak tollat megköszönni igazságuk kimondását. Lelkes szolidaritásukat levélben és személyes látogatással fejezték ki Erdei Ferenc, Darvas József, Veres Péter, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond és mások. A népi írók és falukutatók közül sokan úgy kezdtek tekinteni a Galántai Szövetkezeti Központra, mint a magyar paraszti jövendő egyik zálogára. A mátyusföldi, csallóközi plébánosok — mint falusi szövetkezeteink elnökei, vezetőségi tagjai — éppen a galántai esperes kezdeményezésére tiltakozó körlevelet adtak ki „pogány” történelmi rajzolatom ellen. Amikor pedig a csiffári Haller esperes levélbeli felszólítására sem voltam hajlandó visszavonni tanulmányom igazát és megírni magamról, hogy „csak a nép iránti mély szeretetem ragadtatott el”, akkor naptáramat az itteni papság felterjesztette az esztergomi hercegprímásnak indexre- tétel céljából. A Hanza Szövetkezeti Központ igazgatósága Kuthy Géza elnökletével meghallgatta és magáévá tette a Lengyelfalussy esperes által ellenem benyújtott vádat. Ekkor elcsaptak szerkesztői beosztásomból, és később csak Nagy Ferenc főigazgató becsületes és kiélezett fellépésének volt köszönhető, hogy kenyeremet meghagyva, egyszerűbb munkakörbe helyeztek. Ez a kenyér volt az oka most is — három kicsi gyermekem miatt — annak, hogy csonka énekkarommal ráálltam a templomi szereplésre. Kodály három szólamú latin Ave Maria-ját szemeltük ki. A gyönyörű, kis formájával is megrendítő zene tanítása elfeledtette egyéni bajaimat. Szeplők A nagy ünnepséget megelőző időben egyre-másra jöttek azok az események, amelyek Galánta Kodályhoz való viszonyának fonákságáról árulkodtak. — Ön szerint a vasútállomáson milyen fogadtatás lenne a legméltóbb Kodályhoz, karnagy úr? — kérdezte tőlem Kuthy Géza. — Énekeljük el száz torokból, egyszólamúan a sínek közt (amelyeken Kodály állomásfőnök édesapja futtatta egykor a vonatokat) a Felszállott a páva kezdetű népdalt. Erre Kodály is komponált zenekari variációkat, Ady Endre írt egy nem kevésbé híres^költeményt. — Hova gondol! Ez nem jó ötlet. És . . . csehes szokás . . . Megdöbbenek ezen az indokláson. Hogyhogy „csehes”? Aztán megértem. Ő is meglepődött az én javaslatomon, s pillanatnyi zavarában ez az kifogás szaladt ki a száján. Hja, az a páva felszállhat még a felsőházra, amelynek már Kuthy Géza is tagja. Egyik délelőtt Galánta egyébként közszeretetnek örvendő főjegyzője kéret a telefonhoz: — Szőke úr, kérhetnék Öntől bizonyos információkat? — Kérem. — Talán tudja, hogy Kuthy elnök úr és Lengyelfalussy esperes úr, mint községünk elöljáróságának tagjai szóbeli javaslattal fordultak hozzám, hogy községünk díszpolgárságáról szóló oklevéllel tüntessük ki Kodály Zoltán magyar zeneszerzőt. Ismerem ezt a nevet, mégis szeretném, ha Öntől hallhatnám, kicsoda ez a Kodály. — Kedves főjegyző úr, ne haragudjon, hogy visszakérdezek: a javaslattevők ezt nem tudják? — Ők csak annyit tudnak róla, hogy elismert magyar zeneszerző és Galántán járt elemibe. Állítólag sok népdalt gyűjtött itt a környéken, a többit pedig érdeklődjem meg Öntől, azt mondták. — Csodálkozom rajta, hogy községünk vezető személyiségei meghívnak egy hírből ismert embert Galántára, hogy kitüntessék, és alig tudnak róla valamit. Voltaképpen miért hívták akkor meg? — Állítólag a kultuszminiszter is nagy híve és barátja. —- Ezért még nem jár díszpolgárság Galántán, főjegyző úr. De azért belemondtam a telefonba, mit jelent Kodály a magyar zeneművészetnek, a magyar népdalnak, a magyar kultúrának, a magyarság hírének a nagyvilágban és ezzel — Galántának is. — Tehát Önnek is az a véleménye, hogy a díszpolgári oklevelet nyugodtan kiállíthatjuk Kodály Zoltánnak? 76
