Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Koltay Gábor: Beszélgetés Vargyas Lajossal és Martin Györggyel
szert idehaza is érdemes jobban kamatoztatni, mert sok példa bizonyította, hogy az elsők nem mindig és nem fötétlenül maradnak elsők a világon. Kodály Zoltán sírjára koszorút és virágot vittek a szülőváros ének-zenei iskolásai, az iskolateremtő Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Mártát kórusmú'vekkel búcsúztatták. A kórusban már a tanítványok tanítványai is ott voltak, akiknek ugyancsak lesznek tanítványaik. Ön, mint gyakorlati szakember hosszú ideje figyelemmel kíséri a folklórmozgalom alakulását. Kérem, vázolja röviden azokat az előzményeket, amelyek mintegy előkészítették a jelenlegi mozgalmat! — A népzene, általában a folklór széles körben való terjedése három hullámban történt. Az elsőt, a 20-as, 30-as évek népzenén alapuló új, modern zeneművészetének diadala indította el, Bartók és Kodály műveinek terjedése. A hangversenydobogóról terjedt a népdal és a népzene, valamint olyan népszerű és tudományos kiadványok révén, mint pl. a Bartók-könyv, a 101, 102, 103 népdal stb. A zenészek terjesztették a népzenei ihletésű műveket, azok fokozatosan meghódították a zeneértő közönséget, majd később a fiatalok széles rétegeit is. így jutott el a népzene és a népdal a 30-as évek végén, a 40-es évek elején az egyetemi ifjúsághoz, azon belül is főleg a kollégiumi ifjúsághoz. A Győrffy kollégium volt az első, ahol a népdaléneklés volt az ifjúság legfőbb közös szórakozása. Ez aztán a NÉKOSZ összes kollégiumára átterjedt. A felszabadulás utáni egyetemi, kollégiumi ifjúságnak ez volt a legfőbb zenei megnyilatkozása. Ez volt a „második hullám”, a népdal második előretörése a magyar társadalomban. Sajnos a népdaléneklés akkoriban bizonyos hivatalos jelleget is kapott, államilag támogatott, előírt programmá vált. Ez aztán a későbbiekben a sorsát meg is pecsételte, hisz a támogatás csökkenésével „más kulturális irányzatok javára” apadt a népdal iránti lelkesedés is. A mozgalmat már kezdettől fogva ellenzők aztán hangzatos cikkeket írtak, nyilatkozatot tettek, melyben a népdalt a múlt egyik jelenségének igyekeztek beállítani. Ezeknek a híreszteléseknek én sohasem adtam hitelt. Sohasem hittem, hogy a népdal a társadalomban kisebb vonzerővel rendelkezik, mint korábban. Állandóan tapasztaltuk az élénk érdeklődést, amellyel a társadalom a népzenekutató csoport munkáját kísérte. A fiatalok, de az idősebbek körében is mindjobban divattá vált a népzene gyűjtése. Nemcsak gyakorló szakemberek gyűjtöttek már, hanem lelkes ének- és zenetanárok, népművelők, magánosok, szerte az országban. Különösen nagy lendületet vett ez az igyekezet akkor, amikor a magnetofon általánosan elterjedt. Akkoriban mindezt látva komoly vitába is szálltunk azokkal, akik a népdalt szerették volna „leírni” a társadalom kulturális életéből. Nem sokkal a vita után rendezte meg a Televízió a Röpülj páva-vetélkedőt. Ennek aztán nemcsak az lett az eredménye, hogy divatba jött a népdal, hanem éppen az a nagy jelentősége, hogy — mint egy szelepen keresztül — feltört rajta az a társadalmi érdeklődés, amely addig mesterségesen vissza volt szorítva. KOLTAY GÁBOR NÉPHAGYOMÁNY ÉS NEMZETI MŰVELTSÉG BESZÉLGETÉS VARGYAS LAJOSSAL 37
