Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - Fecske Csaba: Vers: Van nékem
Valóban, bólogatok rá. Valóban. Lennék zsivány, megemlegetné ezt a beszédet. Lennék lány: ölem királynője, jajgatna akkor, megemlegetné ezt a beszédet. Vagyok aki vagyok: sérvet kapok, ha Gulliverre nézek. RÁOLVASÓ A LÁNYRA Ahogy a termő fára, ráolvasok a lányra. Újév reggelén kötök szalagot derekára. Füstölök, tömjén füstje szeme rontását süsse — testében mi ócskavas, változzék színezüstre. FECSKE CSABA VAN NÉKEM Rubintos ág csöndöl csillagos madaras Hold nyálaz gyümölcsöt pirosát hullajtót Féreg-rágta éjten galagonya vére holdas kökény bokra őszölög a dérben Nyelve szülte dadogás legyen játszó dúdolás — mikor sánta: sose nézd, mikor táncol: odaláss. Láss a tüzek tükrére néző szüzek üszkére — s táncoltasson DNS: lét és nemlét tündére. Harmatban mosdottál szélben törülköztél aj tőled álmaid messzibbre délebbre Virágok keszkenyők citerás fű ríttok kiürült madarat szél űz a lombból mán Van nékem énnékem csöndölő ágaim huszonhat őszemben nem hajt ki nem hajt ki
