Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - Utassy József: Vadonatódon versek: Bükkszenterzsébet; Kenderáztató; A sánta suszter; Zöld láz
UTASSY JÓZSEF VADONAT ÓDON VERSEK BÜKKSZENTERZSÉBET ÚjjongŐ hegyek közt, sóhajtásnyi völgyben élt egyszer egy falu. KENDERÁZTATÓ Ha igaz, hogy Léda hattyúvá vált: Juhonka cukornádszál gyöngyben! Hajlong. Nem leli ám a ruháját. Melle növekvőn majd lecsöppen. A SÁNTA SUSZTER Részeg a sánta suszter, részeg. Jön, leveri a fecskefészket: ének hull, toll havaz. Nagy vasvillával hadonászok, dühömben fényeset kiáltok: Te Hülye Kaptafasz! ZÖLD LÁZ Arra, hol a Tárná ered, szállnak pillangó levelek pirosán, sárgán. Bokor füttyöget. Zöld lázban remegek a rezedásban: szeress, Devlás Lány! Benne gömbölyödtem fényre, napvilágra. ő hát szülőföldem! Jaj mi meg hattyú pásztorok, hárman tülekedünk egy fűz ablakában. Egymás hátán a Nap, a Hold és Én! Kukucskálunk a levelek résén. Élve temetted el cicámat, egerek álma: emberállat, patkányok doktora! Hazajön egyszer Papa és véged, mert Ő szereti a füstikéket.— Röhög a mostoha. Duruzsollak, darázsollak. Kereshet már anyád: hol vagy, bronzkori drágám?! Kék szoknyádat ágra veted, harangozzanak a szelek litániát ránk. Hálám ha van, szürke hála: hajad ősze széna szála míg a világ áll! 3
