Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 5-6. szám - Bede Anna: Csillaggá válni... (Versek)
BEDE ANNA CSILLAGGÁ VÁLNI... Akit elragad a folyó uszályok közé zuhanó, kirajzolatlan fasorok alatt ki csapzottan zokog dobálják szitkok és szelek gödrökben s ricsajok felett fölszippantja a szomjas űr vagyok már hideg-egyedül zenévé tisztul a szeme mintha sugár-húr pengene Törvény lesz — törvényeken úr mely mozgat moccanatlanul És majd egy havas reggelen ha a Jelenés megjelen — a borzadály árnyaival kővéfagyott szárnyaival elnémult madaraival visszasodorja a vihar * Földet szórtam a virágokra hogy ne hajtsa vészbe a vérem a fényben imbolygó juharfa a liliom földig fehéren Lihegő kopasz bokor-falkák agonizáló szekfűk csokra A fényt elvették eltakarták földet szórtam a virágokra Haljatok meg mit is akartok hisz anyámra is szórtam földet már elérte a túlsó partot vihar bőg ha csont-ujja zörget pedig szebb volt minden virágnál tündérnő volt halálra válva hát halj meg sok hazug virágszál dudvák hivalgó karneválja * Tűnj el fájdalmas látomás szarvascsillag hamis meséje otthonodba a sosem-voltba az éjbe!” Kutyák csaholnak körbefognak barátok törnek ellened huhog a nyíl — csillaggá kéne vál és nem lehet. Vadászat ez igen vadászat hiába lángoló szavad ha futsz ha állsz ha dalolsz sírva te vagy a vad
